�tokhercegn�

3.fejezet

            Sesshoumaru aznap �jjel megint megl�togatta Alveratot. A l�ny megin f�s�lk�d�tt- biztosan unalm�ban...

- Gyere!- sz�lt r� a d�mon.

- Minek?- felelte az- Nem b�rsz r�mn�zni se...

- Sz�nalmas.

- K�sz�n�m...- a l�ny az �gy�hoz s�t�lt �s lefek�dt.

            Ek�zben odakinnt: Milla tal�n m�g soha �let�ben nem koncentr�lt ennyire. Alaposan kif�radt, mert Sesshoumaru nem adta egyk�nnyen a tudat�t...

                                 ***

            A lila k�d elm�lt... Sesshoumaru elny�lt Alverat mellett �s figyelte a l�ny piheg�s�t. Alverat alig egy perce t�rtmag�hoz az �jul�sb�l... Azut�n hirtelen megr�zta egy durva k�h�g�s. Kit�molygott a szakad�k sz�l�re. A Sesshoumaru �rezte a d�monv�r jellegzetes szag�t. Amikor Alverat �jra fel� fordult, sz�ja sz�l�n m�g mindig maradt valamennyi a felk�h�g�tt testnedvb�l...

- Most menj el, k�rlek!- suttogta rekedten. A d�mon elgondolkodva n�zte a l�nyt:

- Beteg vagy- sz�lalt meg v�g�l.

- Meg�tkoztak- suttogta Alverat a szikl�nak t�maszkodva. �tbotork�lt a szob�n, szinte beesett az �gyba, mag�rah�zta vastag pokr�c�t �s �jra el�jult. A d�mon elhagyta a barlangot...

            Az els� amit a szabadba �rve �rzett, az Naraku volt. �r�lt temp�ban sz�guldott a t�hoz, ahol Rin�ket hagyta... De csak a s�p�toz� Jakent tal�lta: Kagura elvitte Rint. Sesshoumaru azonnal ut�naindult, de a sz�l m�r alaposan sz�tvitte a szagokat... Nem jutott sokra, csak a hegy t�lfel�re, ahol a szakad�k f�l�tt... Igen az ott Alverat barlangja... A l�ny m�r m�lyen aludt, l�gz�se szab�lytalan volt, sz�vver�se is kihagyott.

            Sesshoumaru kis�t�lt �s felzavarta Mill�t:

- Banya! �bredj!

- Mi az m�r! Mit akar?!...- a boszork�ny elhallgatott, ink�bb a h�ts� falhoz sietett: egy f�nyl� pontot figyelt hatalmas szemekkel.

- Mi az?- morogta a d�mon.

- Siker�lt...- v�laszolta Milla- Mit akarsz m�g?

- Naraku... Elvitte az egyik k�s�r�met.

- Fel�bresztem Alveratot. A hajnal els� sugar�val indultok...

- Nem!- v�gta r� Sesshoumaru, de hi�ba: a boszor�ny m�r keltegette a l�nyt.

            - Alverat!- Milla berontott a l�nyhoz- Kelj fel! Indulsz Naraku ut�n!

- Mi? Mi van?- hallattszott a takar� al�l.

- �breszt�!- azzal ler�ngatta a pokr�cot a l�nyr�l.

- J�l van, �bren vagyok... Mit akarsz m�g?- �s�totta Alverat.

- T�bb tiszteletet sz�ps�gem! �lt�zz fel �s igyekezz! Nem v�r r�d eg�sz nap!...

            A l�ny odav�nszorgott a sarokban �ll� l�d�hoz, el�pakolta a ruh�it, azt�n f�lrevonult mosakodni. Milla ezid� alatt �thozott mag�t�l egysz�les, dupla�l� kardot, egy t�tr �s egy mar�knyi dob�k�st- Alverat fegyvereit. Mikor a l�ny kil�pett a parav�n m�g�l, csak n�h�ny feh�r als�ruha volt rajta. A boszork�ny seg�tett felvenni neki fekete, b�rb�l �s f�mb�l k�sz�lt fels�ruh�j�t, ami egyben p�nc�lk�nt is szolg�lt. Fekete csizm�t h�zott, kardj�t pedig h�t�ra csatolta fel. Ilyen harci d�szben ker�lt Sesshoumaru el�.

            A d�mon csod�lkozott, hogy a l�ny m�g mozogni tud a rengeteg r�aggatott vas s�lya alatt. Alverat azonban megelp� k�nnyeds�ggel l�pkedett. Kiment a barlang el�, �s akkor�t f�ttyentett, hogy Sesshoumaru �sszerezzent az �les hangra. „Szerencs�re” ennek nem voltak tan�i, mert Milla is kiment ut�na… Egy nagy, �benfekete paripa, hatalmas denev�rszer� sz�rnyakkal lesz�llt a l�ny el�, �s t�rte, hogy Alverat r�adjon ez d�szes kant�rt. Megv�rt�k, am�g a d�mon is el�ker�l, azt�n a l�ny felpattant a lov�ra.

            Milla m�g egy percig t�n�dve n�zte Sesshoumarut, akit ez felett�bb ideges�tett, noha nem l�tszott rajta. V�g�l a boszork�ny bevonult a barlangj�ba, mag�ra hagyva a k�t d�mont…