Michiyo

by Seiya-san

1. Tal�lkoz�s egy cseresznyef�n�l

Az es� esik, a sz�l f�j. �jszaka van. Egy csendes falucsk�ban j�runk, ahol m�r szinte mindenki alszik, egy kisl�ny kiv�tel�vel. Az egyik kunyh�ban �cs�r�g. R�vid fekete haja v�ll�ig �r. Egy z�ld-feh�r vir�gos ruh�ban van, amit nem mondhatn�nk kimon�nak. J�l �sszeh�zza mag�t, mert f�zik. 9-10 �ves lehet, nem t�bb, nem is kevesebb. Dideregve k�zelebb h�z�dik a pisl�kol� gyerty�hoz, de az nem ny�jt neki semmi meleget. Fel�ll, �s kis�t�l a kunyh�b�l… Tal�n ha mozog, akkor kev�sb� f�zik. Az es� ek�zben lassan el�ll. M�r csak a sz�l f�j. Els�t�l a falu melletti cseresznyefaligetbe, �s vid�man n�zi a lassan hull� szirmokat. Hirtelen olyat �rez, amit m�g sosem. M�ghozz� a h�ta m�g�l. Lassan megfordul. M�g�tte egy alak �ll. Mivel a Hold bevil�g�tja azt a ter�letet, ez�rt szemeit �sszeh�zva m�regeti a k�l�n�s szem�lyt. Csod�lkozva figyeli a hossz� ez�stfeh�r hajat, �s az alak jobb v�ll�n elter�l� pr�mf�l�t.

• Megk�rdezhetem, hogy ki vagy? – sz�l�tja meg a d�mont, mivel meg�rz�sei azt sugallj�k, hogy az illet� d�mon. Hiszen embernek nincs ilyen hossz� �s k�l�n�s sz�n� haja… �s csak a youkaik hordanak pr�met, m�gpedig a taiyoukaik. Az ismeretlen nem felel. A kisl�ny lehajtja fej�t. Mit is v�rhatott egy d�mont�l.
• A nevem Sesshoumaru. – mondja a youkai. A l�ny felkapja a fej�t �s elmosolyodik.
• Az eny�m Michiyo. Mondd csak, hogy hogy erre j�rsz, amikor itt nem szoktak taiyoukaik megfordulni, csak jelent�ktelen onik, amiket elpuszt�t a falunk v�d�pajzsa…? Hopp! – fogja be sz�j�t kezeivel a kisl�ny. – Ugye nem jegyezted meg, amit most mondtam??? – k�rdezi rem�nykedve. A d�mon arc�n egy mosolyf�le fut �t:
• “Milyen kicsi ez a l�ny, m�gis mennyi mindent tud…! Heh… ” – a sz�lir�ny megv�ltozik �s most m�r a falu fel�l f�j. A d�mon arra n�z.
• Mi t�rt�nt, Sesshoumaru? – sz�l�tja meg a kisl�ny. A youkai gondolkodik:
• “V�r �s f�st szaga… Ez a kisl�ny nem j�het oda…!” Maradj itt! – sz�l oda neki v�g�l, majd elsiet a falu ir�ny�ba. Michiyo csod�lkozva n�z ut�na. Majd hirtelen meg�rez valamit. �gy, mint amikor a d�mont �rezte. � is elrohan a youkai ut�n. Mikor oda�rkezik, megr�k�ny�dve n�z k�r�l. A falu… L�ngokban… Az emberek holtan fekszenek… Nem is olyan messze t�le, Sesshoumaru �ll, el�tte egy furcsa d�monnal. Most tudja csak igaz�n megn�zni a taiyoukait. A hossz� ez�stfeh�r hajat, a hegyes f�leket, a homlok�n l�v� k�kes-lil�s f�lholdat, az aranysz�n� szemeket. Piros-feh�r, vir�gmint�s haorit visel, feh�r hakam�val. Obija s�rga-k�k. Fekete csizmaf�le van l�b�n. T�sk�s p�nc�lt hord �s azt a fura pr�mszer� valamit. Szemben �ll a l�nnyal. A m�sik d�monnak v�r�s haja van, �s szinte eg�sz ruh�zata v�r�s. Kez�ben egy furcsa l�ndzsa. A kisl�nynak h�ttal �ll. Sesshoumaru �szreveszi a gyermeket, aki m�g mindig egyhelyben �ll, hatalmas f�jdalommal a sz�v�ben. Szeretett faluja elpusztult… A sz�lir�ny hirtelen megv�ltozik, �s a kisl�ny m�g�l f�j. A v�r�s haj� d�mon megfordul.
• �! Vend�g�nk van! – v�lla m�g�tt h�trapillant Sesshoumarura. – Sesshoumaru-sama… Mintha agg�d�st l�tn�k a szemedben… - vigyorodik el. – Nos, akkor b�cs�zz el ett�l a gyerekt�l! – mondja �rd�gi mosollyal, �s a l�ny fel� ford�tja a l�ndzs�j�t, amivel elkezd k�rk�r�s mozdulatokat �rni. A fegyverb�l t�z�rv�ny csap ki, egyenesen a r�m�lt kisl�ny fel� tartva, aki mozdulni sem tud a f�lelemt�l. Sesshoumaru egy ugr�ssal ott terem, majd felkapva a l�nyt a falu egy �p h�za mell� sz�kken, ahol lerakja a gyermeket, �s el��ll.
• Sesshoumaru nagy�r… Csak nem v�delmezed ezt a gyereket? – k�rdezi g�nyos hangs�llyal a f�rfi. Sesshoumaru nekiugrik, �s karmaival t�mad. A t�zd�mon v�dekezik a l�ndzs�j�val, majd egy t�z�rv�nnyel elr�p�ti a d�mont. A kisl�ny ijedten n�z k�rbe, �s �szrevesz egy �jat �s egy tegezt, benne n�h�ny ny�llal. Odaszalad, felkapja, majd kifesz�ti. Sosem volt m�g kez�ben ilyen fegyver… Nem mintha m�s lett volna, de ez v�gk�pp nem. �szt�nb�l cselekedett. Megc�lozta a v�r�s haj� youkait, �s kil�tte a nyilat, ami k�l�nleges, vil�gosk�k f�nnyel �gett. �pphogy csak s�rolta a d�mon karj�t, aki odakapott. Keze a seb nyom�n v�res lett. Megfordult, �gy szemben�zett a kisl�nnyal.
• Te �tkozott!!! – ki�ltott r�, majd futva fel� indult. Sesshoumaru az eddigieket csod�lkozva n�zte, de most felocs�dott, �s ott termett a kisl�ny mellett, felkapta, majd beiramodott az erd�be. Elvitte a cseresznyef�khoz, majd r�n�zett:
• K�sz�n�m! – mondta �szint�n.
• Ink�bb nekem k�ne megk�sz�nni! – mosolygott r� Michiyo, majd b�cs�t intett neki kez�vel, �s elfutott a f�k k�z�. A d�mon s�hajtva indult vissza. M�g van egy befejezetlen csat�ja.

Teltek a napok… Sesshoumaru azon az est�n elint�zte a t�zd�mont, �s tov�bbj�rta �tj�t. Michiyo az erd�ben bolyongott de r�tal�lt egy kedves asszony �s befogadta kis falujukba, ahol folytatta �let�t, de sosem felejtette el azt a sz�rny�, m�gis csod�latos est�t, amikor is falujuk elpusztult, de megismerkedett egy csod�latos d�monnal, akit sosem fog elfelejteni…

Folytat�s k�vetkezik…