Negyedik fejezet:

A l�ny szomor�an r�zta a fej�t, a k�mzs�s illet�nek.

-          Nem seg�thetek rajta, sajn�lom. – felelte egy�tt �rz�en a l�ny.

De ez nem hatotta meg a k�mzs�s urat.

-          Azt parancsolom, hogy gy�gy�tsd meg! Mint ahogy a r�szeges urat is sz�rnyaid al� vetted!

A l�ny m�g mindig a fej�t r�zta. A v�laszt azonban Hatamai mondta ki.

-          Am�g �n itt vagyok ebben a szob�ban, addig nem lesz gy�gy�t�s a h�zamban! – ki�ltozott a kij�zanod� h�z ura.

Sesshoumaru elmosolyodott. A l�ny megrettent. A mosolyban semmi �szinte nem volt.

-          Yaken! – sz�l�totta meg szolg�j�t fagyott hangon a csukly�s.

-          Igen, uram? – l�ny csod�lkozott, hogy nem rettent meg az apr�s�g a hideg utas�t�st�l. De ezt teszi vele a szakmai gyakorlat.

-          K�s�rd ki az urat, �s adj neki inni!

-          Igenis Sesshoumaru nagy�r! – pattant fel Yaken, s Hatamai ruh�j�ba kapaszkodva terelni kezdte a r�szeges embert. �vatosabban ny�lt hozz�, biztos nem akarta megkock�ztatni, hogy a j�l t�pl�lt haland� ism�t r�essen.

Yaken teh�t kivezette Hatamai-sam�t a kunyh�j�b�l.

-          Mostm�r seg�thetsz nekem, haland� – fordult k�z�ny�s arccal a l�ny fel�.

A l�nyt azonban tejesen m�s �rdekelte.

-          Meg fogja �lni az a kis… z�lds�g?

Sesshoumaru – nem l�that� szem�ld�ke – �sszefutott.

„Hihetetlen, hogy agg�dik �rte, annak ellen�re, hogy meg�t�tte.”

-          Mi�rt?

A l�ny tov�bbra is kereste Sresshoumaru szemeit.

-          Nekem � a gazd�m. A csal�dom… De nem akarok panaszkodni. Fektesd uram ide a l�nyt.

S Sesshoumaru �let�ben el�sz�r engedelmeskedett egy haland�nak.

Lefektett�k a csontig �tfagyott Rint egy rongyos leped�re. A l�ny eddig nem besz�lt, most m�gis megfogta Sesshoumaru kez�t, aki nem szerette, ha hozz� �rnek, de most eln�zte a betegnek.

-          Me… ggggfogok… alni SSSesshoumaurou –ssamma? – dadogta vacogva.

Shi – rudo szeme k�nnybe l�badt a beteg l�ny l�tt�n. „A kisl�ny nem tudhatja meg, hogy milyen beteg. A szemei… azok a vil�gra r�csod�lkoz� gyermekszemek! �lnie kell m�g vel�k. �sszes�r�tette minden b�nat�t a szemeiben. Az �lete p�rtfog�ja a csukly�s idegen. M�r csak � maradt meg neki.”

-          Ne agg�dj! – l�pett oda Shi-rudo a l�ny arc�hoz, s v�gigh�zta ujjait az arc�n. A kisgyermek ijedt�ben elengedte Sesshoumaru kez�t.

-          Kiiivaggy? – vacogta oda neki.

-          A nevem Shi-rudo. Nem kell f�lned…

V�rakozva n�zett az idegenre.

-          Rin – h�kkent meg Sesshoumaru.

-          Nem kell f�lned, Rin. Megpr�b�llak meggy�gy�tani. Nem akarok hazudni neked, Rin. Nagyon keser� lesz a f�zet, amit megiszol. De te er�s nagyl�ny vagy, s �gy ki fogod b�rni. – majd Sesshoumaruhoz fordult – k�rlek, sz�lj, majd ha visszaj�n a szolg�d, hogy hozzon nekem m�reg�z� gy�gyf�vet. Tal�n � j�rtas az ilyesmiben.

Rin �sszer�ndult, de az orrv�rz�se m�r el�llt.

-          Mmmi�rrt nemm Yaaken gy�gy�itt?

-          Haland� k�z gy�gy�t haland�t – jegyezte meg Sesshoumaru.

-          Aludj egyet, Rin. - tan�csolta Shi-rudo.

P�r perc m�lva Rin m�ly �lomba mer�lt. Egy v�res pr�mmel takarva, rongyos leped�n, rotyog� v�z mellett.