Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

22. r�sz. Zoenna ereje

A csata m�snapj�n Zoenna kis�t�lt a palota kertj�be, let�rdelt, �s im�ra kulcsolta kezeit.

Valami vak�t�an feh�r f�ny �radt a test�b�l.

Mire a f�ny el�lt, a csata nyomai teljesen elt�ntek.

M�g a sebes�ltek is meggy�gyultak.

Ezen csak a k�t vend�g csod�lkozott, hisz a t�bbiek nem most l�tt�k el�sz�r, mire k�pes �szak haland� �rn�je.

A var�zslat v�gezt�vel Yilsrayen visszak�s�rte feles�g�t a palot�ba.

Ek�zben a palot�ban Yilsrana, �s egyik h�ga, Yume besz�lgettek.

-Nem tudom, anya mi�rt ragaszkodott hozz�, hogy egyed�l hozza rendbe a palot�t, �s a s�r�lteket. –mondta Yume.

-Egyed�l akarta megoldani. –vont v�llat Yilsrana. –B�r �n, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna seg�teni neki.

-H�t igen. –s�hajtott Yume. –Mostan�ban az�rt ker�lt�l annyiszor vesz�lybe, mert azt akarod, hogy Sesshoumaru megmentsen?

-Yume! –fakadt ki Yilsrana. –Nem t�lt�tt�l te mostan�ban t�l sok id�t Silann�val?

-Csak egy kicsit. –vigyorodott el Yume.

-Lehetetlenek vagytok. –cs�v�lta meg a fej�t Yilsrana.

-De te is. –mondta Yume.

-Ez t�ny h�gocsk�m. –nevetett fel Yilsrana.

-Nem pihensz le dr�g�m? –k�rdezte Yilsrayen.

-Nem vagyok f�radt. –mosolyodott r� f�rj�re a boszork�ny. –Nem vagyok m�g olyan �reg, hogy egy kis var�zsl�s kimer�tsen.

-Tudom. –mosolygott Yilsrayen. –Csak nem akarom, hogy bajod essen.

-Nem lesz bajon Yilsrayen. –mondta Zoenna. –�gy ismersz engem, mint akinek szok�sa bajba ker�lni?

-H�t… -mosolyodott el a tigrisszellem. –V�g�l is Yilsrana a te l�nyod is, �s valakit�l �r�k�lnie kellett a makacss�g�t.

-Azt mondod ezzel, hogy makacs vagyok? –k�rdezte tettetett s�rt�d�tts�ggel Zoenna.

-Dehogy is. –nevetett Yilsrayen. –Csak utalni akartam r�, hogy te sem vagy mindenhat� dr�g�m.

-A v�g�n m�g v�rig s�rt nagyuram. –j�tszott Zoenna.

-Eszembe sem jutna. –mondta Yilsrayen, �s karjaiba kapta feles�g�t. –�letem legcsod�sabb napja volt, mikor megl�ttalak abban az erd�ben.

Yilsrayen megcs�kolta feles�g�t, �s k�zben m�r el is kezdte megszabad�tani a n�t a ruh�it�l.

-Az el�bb m�g azt akartad, hogy pihenjek. –mondta Zoenna mosolyogva, �s v�gigsim�tott f�rje izmos karj�n.

-Te mondtad, hogy nem vagy f�radt. –mondta Yilsrayen, �s letette feles�g�t az �gyra.

-Nem is. –mondta Zoenna k�t cs�k k�z�tt.
 

Folytat�s k�vetkezik