7. r�sz

Gyermeki kacaj-Szabad sz�l

A felh�kt�l habz� �gbolton egy toll sz�llt. Kagura
gondolataiba m�lyedve n�zett le az alant elter�l� t�jra.
Fekete haj�ba pimaszul kavart bele a szabad sz�l
v�gigsimogatva arc�t oly szel�d ujjakkal, hogy a n� egy
pillanatra el is felejtette, hogy nincs joga �lvezni a
szabads�g gondtalan leveg�j�t. V�r�s szemei csal�dottan
rebbentek meg, ujjai pedig kaser� k�ts�gbeesetts�ggel
markolt�k meg a toll fordros tarajait. Maga mell� tekintett.
Most megengedhette mag�nak a b�natot �s a „kapzsi”
szenved�lyt, ugyanis nem k�vett�k a m�rges darazsak,
melyeknek z�mm�g� hangja mindig ut�latosan szertefoszlatta
gondolatait.
-Olyan finom szag� a sz�l.-suttogta, amint v�gyakozva
kiny�jtotta kez�t a leveg�be, mely szel�d cs�kot nyomott
ujjaira-B�r visszacs�kolhatn�k...
Hirtelen elgyeng�lt szemeire langy dereng�s �ml�tt, mely egy
feh�r haj� f�rfit festett tekintete el�, ki fagyos, arany
szemeive r�n�zett �s pillant�s�val megdermesztette izmait.
A gondolat csillagporr� esett sz�t, amint a n� megr�zta a
fej�t, mire becsuk�d� szem�b�l elfojtott, s�s csepp buggyant
el� �s megtagadva a leveg�be csobbant bele. Kagura d�h�sen
fels�hajtott:
-Hagyj b�k�n!
Furcs�nak tal�lta, hogy nem k�vett�k a darazsak. Letekintett
�s hirtelen megpillantotta c�lpontj�t, melynek megkeres�s�re
Naraku b�zta meg. A z�ld mez�n fekete foltok hemzsegtek,
mint az el� s�r. M�g a magasb�l is lehetett hallani amint az
�hes �s moh� cs�pr�g�k v�gyakozva csattogtak a n� fele,
mik�zben egyetlen, ezersz�j� sz�rnyetegk�nt r�t�madtak a
toll keltette �rny�kra is.
-Pokolhangy�k...-suttogta mag�ban-a darazsak rokonai.
Mindent, legyen b�r szellem, vagy k�z�ns�ges haland�, �lve
felfalnak. Vajon mi�rt k�ldhetett ide Naraku?
Kagura szemei izzdatan kerekedtek el, amint feleszm�lt.

A buja s�t�ts�gben egy v�r�s szemp�r vedlett el� �s ut�latos
hunyorg�ssal r�vet�d�tt azokra a recseg� �s fenyeget�
ujjakra, mik a feketes�gb�l emelkedtek ki. A f�rfi hossz�,
fekete haja csendesen lobogott z�ldes cs�pjaival egy�tt, mik
�hes k�gy�kk�nt tekeregve kavarogtak a csontos t�sk�k k�zt.
Naraku �rd�gi vigyort ejtett, amint t�tong� ujjai k�zt
megjelent egy h�sos t�rgy, mely k�ts�gbeesett dobog�ssal
verg�d�tt k�zt�k. Hakudushi k�rd�en a f�rfira n�zett:
-Nem �rtem. Sokkalta el�bb is v�gezhett�l volna az �rul�val.
Mi�rt �ppen most?
-Az�rt, mert Kagur�nak nem �tlagos hal�lt sz�ntam. Tudod,
hogy milyen neh�z pokolhangy�kra akadni manaps�g?
-�rtem...-mosolygott el � is.
Naraku karmai hirtelen �sszeroppantak �s �gy z�zt�k sz�t a
sz�vet, mintha az �vegb�l lett volna, melynek szil�nkjai
meglepett sikollyal a hal�lba zuhannak.

Kagura szemei meglepetten kerekedtek el, mik�zben g�rcs�s
ujjai remegve mellkas�hoz kaptak. Arc�ra mozdulatlan
d�bbenet �lt ki, mik�zben elhom�lyosul� tekintet�re
csal�dott b�gyads�g derengett fel. Teste tehetetlen�l bukott
el�re �s zuhant al� a m�lybe. L�tta a k�zeled�, hangy�kt�l
fekete f�ldet... �s l�tta �t is... � k�s�rtette...L�tta a
feh�r haj� f�rfit...�rezte, amint a sz�l nekicsap�dik
test�nek �s a kimon�ja al� hatolva vadul v�gig�ramlik b�r�n.
A leveg�ben teste �tfordult. Ujjai dermedten pr�b�ltak
megkapaszkodni a t�volod� felh�kben, de azok egyre
el�rhetetlenebb� v�ltak, mint a messzi l�tom�s, mely �lm�ban
k�sz�nt r� az emberre �s elillan, mikor fel�bred�nk.
Szemeiben v�gtelen, �lmos nyugodts�g lobogott, nem a
f�lelem. Az elfojtott k�nnyek most el�buggyantak bel�le �s
szabad es�cseppekkk�nt felfele sz�lling�ztak.
A f� l�gyan simult test�hez. �rezte, aminta z�ld sz�lak
lobog� tengere k�r�lveszi test�t, mely akaratlanul is
felbillent. Nem voltak hangy�k...Csak a f�...
�lomsan el�re tekintett. B�gyadt, f�radt szemei fak�ak
voltak a benn�k dereng� k�nnyekt�l, mik v�gigcsorogtak
arc�n, mint az ez�st�s foly�k. Csod�lkozva tekintett
mellkas�ra, melyb�l par�zsl� f�st kavargott el�. Ut�na �jra
el�re n�zett �s t�l, a csobog� ez�stcseppek rejtek�ben
megpilantotta a feh�r haj� f�rfit. Rezzen�stelen arca mintha
�l� j�gb�l lett volna, �gy �szott a ragyog� napf�ny habjai
k�zt, mint az el�rhetetlen rem�nysug�r, mely megt�ri az �jt
�s ny�jt valami c�lt, valami t�maszt, ki�rt a n� remegve
kiny�jtotta elgyeng�lt kezeit, �m t�l t�voli volt az alak.
Arany szemei nem rebbentek meg. Halkan figyelte Kagur�t, ki
m�sik kez�vel mellkas�t szorongata, melyen kereszt�l lassan
elsz�llt bel�le az �let. A f�rfi kez�ben a kard m�g mindig
vibr�lt a t�mad�st�l. El�h�zott egy m�sikat. Kagura fak�
szemei �sztak a keser�s�gben, mik�zben fogai zih�l�
ny�g�sekkel szor�tani kezdt�k egym�st.
-M�r nem tud megmenteni...-suttogta mag�ban belet�r�dve sors�ba.
A kard peng�je �letlen�l sz�ntotta v�gig a test�t. Eddig
ismertlen melegs�get �rzett sz�tterjedni l�ny�ben. H�l�san
felemelte tekintet�t a f�rfi fele:
-K�sz�n�m...
-Hol van Naraku?-k�rdezte hidegen a szellem.
-Ah...A...�szakon...-ny�gd�cselte er�tln�l-A tarajos hegyek
k�zt...
A f�rfi sz�tlanul meredt a haldokl� n�re. Kagura utolj�ra
felemelte fej�t:
-K�sz�n�m hogy velem mardt�l...-mosolygott szel�den,
mik�zben az�rk�k k�nnyek ragyogtak f�rads�gt�l boldog szemeiben.
Tekintete egy pillanatra elkerekedett, de azt�n nyugodt
hunyorra sz�k�lt �ssze. A n� haj�ba belefodort a sz�l, amint
teste lassan fogyni kezdett. Szemei lecsuk�dtak:
-K�sz�n�m...Szabad vagyok...-azzal teste elhalv�nyult, majd
meleg fuvallatt� v�ltozott, mely meglengetett n�h�ny levelet
�s egy feh�r tollpih�t, mely a f�rfi arc�hoz d�rzs�l�d�tt,
majd szabadon kavarogva a magasba sz�kkent �s elt�nt a
tiszta napsugarakt�l aranyl� menny felh�i k�zt.



A feh�r, k�gy�z� l�nyek k�r�l�lelt�k Kikyot, ki csendesen
s�t�lt az erd�ben. Meglepetten oldalra pillantott, amint egy
kisl�ny l�pett el� a bokrok k�z�l �s bar�ts�gosan megsz�l�totta:
-Hali!

Folytat�sa k�vetkezik...