II. fejezet: Az �lom

            Egy t� partj�n �ltem. Ismer�s feh�r egyberuha volt rajtam, ami �ll� helyzetben is a f�ldet s�rolta. A t�, ami mellett �ltem egy v�zes�sb�l t�pl�lkozott, a zuhataggal szemk�zti oldal�b�l, pedig egy apr� folyam indult. Furcs�n ismer�snek tetszett a hely, de nem tudtam honnan. A v�zt�k�r f�l� hajoltam. Nem �nmagam l�ttam benne, hanem k�l�nb�z� arcok v�ltakoz�sait, mind n�i arc volt �s �gy �reztem, ismerem �ket r�gr�l. Azt�n meg�llt a k�pek folyama �s �nmagam elmos�dott k�p�t v�ltem felfedezni. Kutat� tekintettel figyeltem t�k�rk�pemet, am�g �szrevettem valaki m�s k�p�t is. Egy feh�r csukly�s alak �llt m�g�ttem. Megfordultam, hogy szembe tal�ljam magam ellenfelemmel.

- Ki vagy te? - k�rdeztem, hangomban nem hallottam f�lelmet, pedig �reztem, ahogy a f�lelem sz�vembe markol.

- Az most nem sz�m�t. - felelte egy n�i hang. Ismertem, de �gy, mint a t�bbi arck�pet, az � hangj�t sem tudtam felid�zni eml�keim k�z�tt. - A k�rd�s most az, hogy te ki vagy?

- �n… - kezdtem magabiztosan, de folytatni nem tudtam. Hirtelen leblokkoltam.

- Ez�rt vagyok itt. - felelte az idegen �s leh�zta csukly�j�t. Felsikoltottam. Tudtam kivel �llok szembe. Ugyanolyan volt, mint �n m�gis teljesen m�s volt. Hossz� barna haja a derek�ig �rt, az eny�m csak a v�llamig. Szem�nk ugyanolyan volt, de m�g nekem szem�veg kellett az �lesl�t�shoz, � minden seg�ts�g n�lk�l jobban l�tott, mint b�rmelyik youkai.

� volt Katja Hime. Hirtelen mindenre r�j�ttem: A Szent Forr�s partj�n �lltunk az arck�pek, pedig Hime asztr�lis hasonm�sai voltak, akiket a dimenzi�kba k�ld�tt. Az el�ttem �ll� fiatal l�ny nyak�ban �kk� csillogott. Fej�n korona jelezte, hogy � a vez�r�nk. T�rdre borultam el�tte.

- Tudod, hogy ezt senkit�l nem v�rom el, t�led meg pl�ne. - sz�lt �s felseg�tett.

- De h�t Hime… - kezdtem volna, de � meg�ll�tott.

- Ne sz�l�ts �gy! N�lk�led �n nem is lenn�k! Hiszen te teremtett�l, te hoztad l�tre a birodalmamat, te v�lasztott�l nekem alattval�kat, mindent.

- De akkor is… - ellenkeztem. De l�tva haragos pillant�s�t, ink�bb t�m�t v�ltottam. - Mi�rt vagyunk itt?

- Feladatot kapsz! - felelte. - N�zz a forr�s v�z�be! - �jra a v�z f�l� hajoltam, arck�pem m�g mindig el volt mos�dva. - Az�rt nem l�tod magad tiszt�n, mert nem tudod pontosan ki is vagy val�j�ba. Kapaszkodsz a mi vil�gunkba, ami nem a te vil�god!

- Azt akarod, hogy felejtselek el titeket? - k�rdeztem r�m�lten.

- Nem! Azt akarom, hogy megtal�ld �nmagad �s a boldogs�godat!

- De h�t �n boldog vagyok!

- Ne hazudj! Minden nap em�szted magad, hogy nem lehetsz vel�nk! Tudom, �rzem. Seg�teni szeretn�k! - kez�be fogta a nyak�ban l�g� gy�ngy�t. Az felragyogott �s megjelent m�g egy �kk�. - Ez Siramlin. A Hatalmas r�sze. Csak ezt adhatom seg�ts�g�l mell�d, hogy azz� v�lj, akiv� lenned kell! - sz�lt �s lassan elt�nt. �n ut�na ki�ltottam: