A r�t �gy festett, mintha k�t hadsereg tot�lis h�bor�t v�vott volna rajta nemr�giben. Mindenhol kit�pett f�lddarabok, kid�lt �s felhas�tott f�k hevertek. A felkavarodott port�l szinte semmit nem lehetett l�tni. Kis id� eltelt�vel 3 f�rfi alakja bontakozott ki a hom�lyb�l. Ketten egym�ssal szemben kardjaikat kivonva �lltak, a harmadik kicsit t�volabbr�l figyelte �ket, mik�zben sz�ban seg�tette munk�jukat:
    – Nem rossz, de a bal oldaladat megint v�dtelen�l hagytad – mondta a kicsit t�p�zott k�lsej� Inuyash�nak. – Te pedig Sesshoumaru megint nem �ll�tottad fel a Tenseiga pajzs�t.
    – Egy ilyen kis semmi t�mad�s ellen teljesen f�l�sleges. – Inuyasha fel�l csak egy s�rtett horkant�s hangzott.
    – Megmondtam m�r, az a c�lom, hogy gondolkod�s n�lk�l, �szt�n�sen hozd l�tre ak�r sz�ks�g van r�, ak�r nem. Ha Naraku ellen k�zdesz, nem lesz id�d ezzel foglalkozni – s�hajtotta f�radtan a D�monok mestere. Ekkor vette �szre a palota fel�l k�zeled� l�nyokat.
    – L�tom fel�bredtetek.
    – J� reggelt! Na hogy megy nekik?
    – Makacsak mint mindig. Hajnal �ta k�zdenek egym�ssal, de egyik�k sem hajland� megpihenni egy kicsit. De a legfontosabbakat m�r tudj�k. Nemsok�ra �tra kelhettek, de el�tte m�g el akarok mondani 1-2 dolgot a Yoshikuni-r�l.
    Kagome v�laszra nyitotta a sz�j�t, de miel�tt megsz�lalhatott volna, elsuhant valami v�r�ses sz�n� az orra el�tt. Egy pillanatig t�tott sz�jjal b�mult Inuyasha ut�n, majd az el�bbi gondolat�hoz visszat�rve megint besz�lni akart. Azonban megint bel�fojtotta a sz�t a f�ld�mon, ez�ttal a feje felett sz�llva, �sszeborzolva a miko haj�t. Kagome feladta, �gy d�nt�tt ink�bb csendben kiv�rja, m�g a fi�k kif�rasztj�k egym�st. A D�monok mestere a fej�t cs�v�lva n�zte a k�zd� feleket. Inuyasha szok�s�hoz h�ven t�l t�relmetlen�l t�madt, �gy Sesshoumaru k�nnyed�n elker�lte a csap�sokat. Majd elunva az ide-oda ugr�l�st, hirtelen t�mad�st ind�tott a Toukijinnel. A hanyou �ppen hogy csak fel tudta emelni a kardj�t v�dekez�sre. Mikor �jra el�lt a por f�lig a t�rd�re t�maszkodott lihegve, l�tszott rajta, hogy kezd kimer�lni. Sesshoumaru fens�gesen �llt, arc�n nem l�tszott semmi, csak a ruh�ja piszkoss�ga �rulta el, hogy reggel �ta k�zd.
    – Sz�nalmas vagy Inuyasha. Ennyit�l m�ris kif�radt�l?
    – Keh! M�ghogy kif�radtam! Majd megn�zem mit fogsz mondani, amikor v�gzek veled!
    – Te akarsz v�gezni velem?
    – M�r megint kezdik – s�hajtotta Sango. Kagome �s Masahiro egyet�rt�en b�logattak.
    – Hogy mi�rt kell nekik minden egyes edz�sen �sszeveszni�k? – k�rdezte mag�t�l Kagome.
    – Eddig is csak keszty�s k�zzel b�ntam veled, de mostm�r elfogyott a t�relmem!
    – Hmpf. Komolyan azt hiszed, hogy egy olyan korcs mint te �rthat nekem? – hergelte Sesshoumaru az �ccs�t. Inuyasha nem habozott felelni:
    – A bal karodat m�r lev�gtam. Ha ragaszkodsz hozz� most j�het a jobb is!
    Erre a mondatra m�r Sesshoumarut is el�nt�tte a m�reg, b�r ezt csak a szeme villan�s�r�l lehetett leolvasni. A l�nyok elindultak vissza a kast�lyba, hogy ne legyenek l�b alatt. Tudt�k, hogy a D�monok mestere majd helyreteszi a k�t forr�fej� kutyaszellemet.
    – Na j�l van, ennyi el�g lesz m�ra. Nyugodjatok meg �s menjetek – indult el a harcol�k fel� Masahiro. Azok kiv�telesen �gyet sem vetettek r�. A D�monok mestere meglep�d�tt ezen, elv�gre 2 h�t alatt megzabol�zta m�r �ket annyira, hogy rendszerint az els� figyelmeztet� szav�ra lenyugodtak valamennyire. Viszont �gy t�nt, hogy ma t�ls�gosan messzire mentek.
    – Az a Tetsusaiga m�ve volt. Csak ap�nk erej�t haszn�lva vagy k�pes b�rmit is csin�lni, a magad erej�b�l semmire sem menn�l. L�tszik, hogy any�d csak egy haland� szuka volt, aki semmit sem �r. – Inuyasha egy pillanatra megh�kkent, majd v�r�s k�d bor�totta el az agy�t, �s teljes erej�b�l a b�tyj�nak ugrott. �gy l�tszott a harag visszaadta minden erej�t. Sesshoumaru sz�tlanul k�zd�tt, a harcnak szentelte minden figyelm�t. A D�monok mestere is meg�llt egy pillanatra. Nem hitte el, hogy a k�t fi� t�nyleg ennyire gy�l�li egym�st. � is elvesz�tette marad�k t�relm�t, �s mennyd�rg�sszer�en kiab�lta m�ly hangj�n:
    – EL�G LEGYEN!!! Azt mondtam EL�G!
    A k�t kutyaszellem meg�llt egym�st�l j�kora t�vols�gra, de a fesz�lts�g szab�lyosan vill�mlott k�z�tt�k. Ha tekintettel �lni lehetett volna, val�sz�n�leg mind a ketten a f�ld alatt v�gzik. Ha pedig gondolattal is, akkor a D�monok mestere is nagy val�sz�n�s�ggel k�veti �ket. Masahiro v�rt egy ideig, hogy majd megsz�lal egyik�k, de mind a kett� hallgatott, csak halkan morogtak egym�sra.
    – Fejezz�tek be! Nem fogj�tok itt nekem meg�lni a m�sikat! Azt hiszem eleget tanultatok m�r, hogy v�gezni tudjatok Narakuval.
    – Nincs sz�ks�gem egy korcs seg�ts�g�re egy m�sik korcs kiv�gz�s�hez.
    – Keh, teljesen felesleges vagy, egyed�l is meg tudom �lni Narakut.
    – El�g! �s ezt ne kelljen t�bbsz�r elmondanom, mert ti fogj�tok megb�nni, ha m�g jobban feld�h�tetek! – vonta �ssze szem�ld�k�t a D�monok mestere. – Inuyasha! L�gy sz�ves menj vissza a palot�ba a bar�taidhoz! Mindj�rt ut�nad megyek �n is.
    A f�lszellem nem mondott semmit, csak morgott tov�bb, �s a hely�n maradt.
    – Inuyasha ne akard, hogy er�vel r�p�tselek vissza, mert abba nem lesz k�sz�net – suttogta halkan egyre m�rgesebb hangon Masahiro. A hanyou erre m�r vonakodva, de elindult. K�zben gondosan �gyelt, nehogy a b�tyja a h�ta m�g� ker�lj�n, v�gig rajta tartotta a szem�t. A D�monok mestere sz�tlanul figyelte majd Sesshoumaruhoz fordult, �s r�viden t�j�koztatta m�g p�r l�nyeges dologr�l.

    Folytat�s k�vetkezik...