A múlt árnya

3. rész:Lezárás

Már egy ideje rótták a végtelenút porát és

egyetlen olyan démonnal, sem találkoztak,

akibe kagome ékkő szilánkot érzékelt volna.

Heian kisé furcsán érezte magát az emberi

társaságba. Egyáltalán nem volt hozzá szokva,

hogy ennyi ember veszi körül. Mindig

magának való kutyadémon volt.

A nap már utolsó sugarait szórta a tájra.

Heian egy pillanatra megáll és ránézet a vörös

színekbe játszó égboltra. Miközbe nézte, ahogy

a nap eltűnik a nyugati horizonton visszatért

múltja minden fájdalma és öröme.

Még ilyen hosszú idő után is fájdalommal teli

szomorúsággal gondolt vissza szeretet

nevelőapja halálára. Valaha egész nyugat a

tiéd volt. Még bele gondolni is fáj hogy már

nem tied az a táj. Így elmélkedet magában,

egész addig még felnem eszmélt, azon hogy

elvesztette inuyashat és társait. Már az első

csillagok is fel jöttek az égen.

-inuyasha egésznap idegesen csendes volt.

Ez csak egyet jelenthet számára, ma van újhold első éjszakája.

Akkor sietnem kell. Bele szimatolt a levegőbe

inuyasha illatát keresve. Mikor meg találta,

lépteit felgyorsítva elindult az illat irányába.

***

inuyasha és barátai egy mezőn ütöttek tábort.

A domb tetejéről egy árny közelítet feléjük.

A szerzetes és a szellemirtó lány felfigyelt a

közelgő árnyra.

-szerzetes érzed, van itt valaki.

-hm igen érzem.

Felugranak, és támadni készülnek, de sango

hirtelen megtorpan és felkiált.

-Heian!

Heian a szerzetesre nézet.

-féltölem látom a szemén.

Hiába próbálod palástolni félelmed szerzetes.

-Miből gondolod, hogy félek?

-Legyen annyi elég, hogy látom rajtad, bárhogy

próbálod is rejteni.

Heian még utoljára belenézet a szerzetes

szemébe és otthagyta.

Nyugodt léptekkel közelítet inuyasha felé.

-Na végre hogy ide értél. Hol voltál ilyen

sokáig?

Ránéztem inuyashára és röviden csak ennyit,

mondtam.

-Egy kicsit elmerengtem.

Feleltem ridegen a féldémonak.

-Gyere, ülj le közénk.

Invitált kagome, de nem volt túl sok kedvem

hozzá, ezért inkább vissza utasitotam

szívélyes invitálását.

-köszönöm de nem fázok.

Tipikus démon reakció gondolja magába

kagome.

 Egy darabig csak álltam és figyeltem.

Éreztem, hogy történi fog valami, de egyelőre

nyugodt csend honolt mindenütt.

Mikor meguntam az örökös kémleléses

álldogálást leültem a kistársaság közelébe.

Az ég csillagosan nézet le ránk. A tűz finom

melege egy kicsit eltompitota őket.

Ezért semmit nem vetek észre a feléjük

közeledő veszélyből.

***

A tűz körül mindenki a saját gondolataival

volt elfoglalva. kagomét nagyonfoglalkoztata

Heian viselkedése. Hol kedves bűbájosan

anyáskodó kutyus volt utána a megfoghatalan

kegyetlen nagyúrnő. Minden áron meg

szerette volna fejteni Heian titkát, ezért ismét

inuyashahoz fordult, hátha tud valamit.

Nem talajátok furcsának Heian viselkedését?

-Ugyan már Kagome.

Heian mindig ilyen volt.

-Ennyire természetes neki emberi mivoltod?

-igen.

Válaszolta Heian a távolból.

- Esetleg meg is magyarázzam?

-Igen, jó lenne.

-Már nagyon sokszor láttam inuyashat emberi

alakba.

Mikor elváltunk egymástól meg ígértetem

vele, hogy mindig óvatos lesz, és vigyáz

magára.

Ennek ellenére mindig visszatértem hozzá,

amikor eljött az újhold ideje.

Heian megfordult és ránézet kagoméra.

-kielégítetem kíváncsiságodat?

-igen köszönöm. Bár kagome nem ere a

válaszra várt.

-Nem sokára vége a sötét éjszakának, és

inuyasha megint a régi lesz.

-Elég nyugodt éjszakát tudhatunk magunk

mögött.

Azért ne vegyél rá mérget. Még bármi meg

történhet.

Mindenki elhallgatott, a tájra néma csend

borult.

Csak Heian volt fent őrizte inuyasha álmát.

Aludj csak inuyasha. Nem tudhatod, hogy

mikor lesz részed újból ilyen édes dedként

álmodni. Csak várt, már a tűz is kialudt.

Heian felállt és elnézet a dombok felé.

-jön valaki. Szinte érezni a levegőbe a gonosz

szél auráját.

Hirtelen szél támadt és az ép kezdődő

pirkadatba meg jelent egy női alak könnyű

pihe tollon szállva. A nő leugrott a földre és

elindult inuyasha felé.

***

Sango megérezte a veszélyt, de a mély

álmaimba merült társaságot nem tudta

magához téríteni. Heian hova lett? Kérdezte

önmagától sango és elkezdte kémlelni a mezőt.

Miközbe heiant kereste szemeivel megakadt a

szeme egy dombon és annak szélén ott ált

Heian és kagura. ép harchoz készülődtek.

Sango oda ment inuyashahoz és elkezdte

ébreszgetni. nem sok síkerel. helyete felkelt

kagome.

-mi van sango mi baj?

-itt van kagura.

Felkel ébreszteni inuyashat, nem szabad így meglátnia.

Most kagome próbálta felkelteni a féldémont.

oda ment hozzá és a fülébe mondta ébresztő.

A hanyou felemelte a fejét és kagomére nézet.

-mit akarsz kagome?

-valami fontosat szeretnék mondani.

Akkor igyekezz, mert mindjárt újból földnek

dőlök.

-inuyasha itt van kagura.

A hanyou felpattan a földről és idegesen,

ráförmed kagoméra.

-mért nem ezzel kezdted!

Hol az a nyomorult boszorkány?

Gyorsan körbe pásztázta a dombot, kagurat

kersve.

Heian. mondta alig érthető hangon a

féldémon.

Mikor meglátta Heiant és kagurat harcközbe.

A féldémon gondolkodás nélkül az épp harcolni

készülő démonő után rohan.

Kagome utána kiáltott, de mint hiába süket

fülekre talált kiáltása.

-gyere vissza inuyasha!

Inuyasha csak futott a domb felé és nem tudott

másra gondolni csak ara, hogy most végezni fog

a boszorkánnyal.

Folyt. köv