10.rész

Bementünk a palota halljába

 

szörnyű látvány fogadót, mindenütt

 

több száz éves porhevert tele pók

 

halókkal.

 Ide fogom szülni a gyerekeinket?

 

-          Futót át a fejemen.

Sesshoumaru észrevette

aggodalmat és nyugtató tekintettel

rám nézet.

 Ne agodj mire eljön az ídőd

 addigra itt minden más lesz.

 bolintotam egyet és tovább mentem

a szobánk felé.

 

 felemntünk egy nyikorgó lépcsőn

és elfordultunk jobbra.

 

Egy tólóajtónál megáltunk és

sesshoumaru kinyitota nekem az

ajtót.

az erkély ajtó bevolt csúkva és

vaksötétség fogadot minket,ezért

besetenkedtem és kinyitotam.

let némi villágoság a szobába. A

 

látvány önmagáért beszélt.

 

Elég keserves állapotba volt, mint

 

egy kripta úgy nézet ki.

Tele pókokkal és az általuk szőtt

hálókkal. összeszűkítet szemekkel

Sesshoumarura néztem és ara

gondoltam, hogy keresnem kell egy

jó hosszú nyelű portörlőt.

 Mire gondolsz Heian? -ki szeretnék

takaritani Sesshoumaru.

 Hagyd azt a szolgák majd meg

teszik, csak még felkel kutanom

néhányat.

Kimentem az udvara-

körbeszimatoltam és elindultam az

istáló felé.  - megáltam az ajtóba.

elkiáltotam magam. –Yaken hol

vagy? -a kis gnom kirohant az egyik

karámból, és sesshoumaru felé

rohant. Nagy igyekezetébe még

hasra is eset a nagyúr elöt. a nagyúr

haragosan ránézet a gnom térdre

ereszkedve hajlongani kezdet.-

sesshoumaru nagyúr elnézésedet

kérem az ügyetlenségemért. A

nagyúr nem mondót, semmit csak

lenézet a gnómra és mélyen

dörgőhangon megszólalt.

-Yaken feladatom van a számodra.

- menj el a legközelebbi keleti faluba

és szegy össze néhány

démonszolgát.

yaken felnézet a nagyura és

 

megszeppent hangon ezt mondta.

 

-          de nagyuram, Rinel mi lesz?

Sesshoumaru elmosolyodva

Yakenre nézet- veled megy és ha

valami baja esik akor a tulajdon kétt

kezemel foglak felapritani.

 

Yaken dadogva meg hajolt

Sesshoumaru elöt-iiigen is

nagyúram.

A gnóm felállt és visszatért a

 

karámhoz. - gyere rin dolgunk van. -

 

mi Yaken mester?

Sesshoumaru nagyúrnak szólgákra

van szüksége és minket  bizot meg

azal hogy keresünk neki  néhány

szólgát a kelti falvakba.

-          rendbe akor menjünk,-széles

mosolyra nyílt a szája a kislánynak.

-elindult kifelé.

Kimentek az istáloból,végig sétáltak

 

az udvaron.

 

Nem akarjátok magatokkal vinni, ah,

 

unt?

Yaken zavartan a nagy ura nézet.

De

nagyuram, - és visszasétált a

sárkány lóhoz.

 

Így még is csak könnyebb.

Igen nagyuram, hálásan

köszönöm-ne hajlong itt indulás

 

gyerünk.

 

A kis gnóm és Rin elindult a

 

legközelebbi keleti faluba.

Némán lestem a lépteiket és

eltűnődtem, hogy milyen rég is

vanak velem.

A kicsi Rin már nagyot, nőt, de még

 

mindig az a  aranyos kedves kislány

 

volt a szemembe.

 

 

Visszasétáltam Heaianhoz -

 

rányitottam az ajtót.

A kezébe egy hosszú bot volt,

amivel megpróbálta leszedni a

pókhálókat.

Viszonylag sikeresen.

 

-Mondtam neked, hogy hagyd a

 

takarítást.

Nem Sesshoumaru nem bírom

elviselni ezt a förtelmes látványt.

Ragaszkodoan ránézet és egy

váratlan mozdulatal magához

rántota az aszonyát a megnyúlt

prémje segitségével,és ajkára

 

csókot lehelt.

-          pedig nem fogsz itt dolgozni.

-          alaposaban végig vizsgálta a

szobát, hm, látom, haladsz ne segítsek

gonosz vigyor ült ki Sesshoumaru

arcára.

-          nagyon vicces drága nagyuram,

 

de nincs szükségem segítségre.

 

A nagyúr csak bólintót egyet és

 

eleresztette asszonyát.

 

Ma kint alszunk a kertbe.

 

Rendbe Sesshoumaru ahogy

óhajtod, te kint aludhatsz,de én itt

bent maradok.

Te azt csak gondolod édesem,

-sejtelmesen elmosolyodót,

és kiment a szobából.

Összeráncoltam a homlokom és

tovább takarítóam a szobát.

               A nap kezdet  

nyugovoratérni , s fáradtan leültem

az egyik tatamira.

Nagyot sohajtoam,-na ezel is

készen vagyunk ennyivel keveseb

marad a szolgáknak.

Az udvar felöl hangokat

halotam.-kimentem,és lenéztem az

udvara.

Pont akor jött meg rin és yaken .

               Mellettük volt még négy

démon is.

                Akik vállalták hogy a

nagyurat fogják szolgálni, életük

végig.

              Sesshomaru épp a hátsó

kertbe gyönyörködöt mikor meg

halotta a gnóm szolga hangját.

              Bement a teraszra és onan a

 

hallba.

             méltoságteljesen kiment a

főkapun,ránézet Yakenre - nagyúram

ezek a szolgák vállalják a

szolgálatot és örök hűséget

esküdnek neked. - nem kell nekem

hűséget fogadni. - de nagyúram?!

 

semmi de Yaken. igen is nagyúram.

akor felvanak

véve? igen . mostantól a palota

alkalmazotai.

még útoljára végig mértem a

 

szolgákat aztán elindultam befelé.

 

-nagyúram szólalt meg egy szólga-

 

mikor kezdünk?

Meg fordultam és dühösen a lányra

tekintete m.- Yaken ! villágosicsd fel

a kisasszonyt   aról hogy mit lehet

és mit nem. - igen is

nagyúram. Hajlongot   Yaken és a

szolgák felé fordult.

Sora elkezte mondani a szabályokat

 

amiket bekelet tartaniuk.

 

 

megértetétek fortyant fel a

 

kisdémon hangja.

szolgák válaszként megbicenteték a

fejüket – tehát holnap kezdetek első

feladatotok az lesz hogy

kitakaritsátok a palotát.

Estére mindenek fényleni kell föleg

a nagyúr és az úrnő

halószobájának ,és ha nem akartok

a szabadba aludni akor menjetek az

istálóba. ezel  yaken magukra

hagyta a szolgákat.

A szolgák elvonultak az istáloba és

bevonultak egy tiszta karámba.

Ma itt fogunk aludni, de biztos van

szólga szállás is a palotába. Majd

holnap kitakaritjuk,-mondta egy

határozot de szolgálat kész

hang.-de apám hogy sűlyedhetél

ilyen mélyre hogy szólgának álits be

minket!! –háborod fel egy vékony

kecses kisé arogáns

hang. a családfő mérgesen lányára

nézet. Sértő ez hang nem

kisasszony?! nem tehetünk aról

hogy elszegényedtünk és most

szólgaként kell léteznünk. Anyád

úgyan úgy szenved mint a

bátyád,de egy hangjukat nem

halani. Törödj bele sorsodba. Alány

elgondolkodot.-de apám-igazad

van.-mint mindig. Meghajolok

bölcseséged elöt. te most

gunyolodsz velem Sayako? nem

apám. széles mosoly jelent meg a

lány arcán. na jó hagyuk lányom. Mi

van enni? – hát nem tudom-és

anyára tekintet. katsuyo mi a

vacsora? Ismételte meg a kérdést a

családfő. Katsuyo elkezdet matatni

a kis összekötőt zsákjukba. –egy

kis szellem kennyér.

ami természetesen sokba

különbözőt az emberi kenyértől-de

nekik, ez kenyérnek számitot.

Aszaga emberi érzékeléssel

számítva förtelmes volt ahogy az íze

is-de nekik a

mennyország. Mindenki kapot egy

darabot belőle és vidáman elkezték

majszolni. Miútán jól

bevacsoráztak ,elnyúltak a

meleg,puha szalmán ami hamar

álomba ringatta a családot.

 

***

Sesshoumaru bement a palotába

 

meglesni asszonyát vajon mit

 

csinálhat.

Titkon reménykedet bene tán

elaludt és akor könnyedén ki tudja

majd vinni a kertbe ahol már yaken

és Rin mindent elrendezet és a tűz

is ropogót.

Heian ott feküdt a tatamin

öszegömbölyödve és mélyen

aludt-ekor Sesshoumaru váratlanul

a karjába kapta és lement vele a

kertbe. –óvatosan lefektette a földre

és gondosan betakarta.

Rin nagyot nyújtózót és odabújt

Heianhoz , hogy ne fázón az

éjszaka folyamán.

Sesshoumaru leült a tűz mellé és

sejtelmes szemekel nézte a

lángjait-azon járt a feje vajon

minden rendbe lesz- folyton azon

agodot hogy vajon nem találnak e

–rájuk a nekok. egy ideig töprenget,

aztán felnézet, az égre ahonnan

milliónyi csillag nézet rá vissza-

Végre itthon vagyok gondolta

magába.

Visszatekintet a tűzre aztán Heian

mögé feküdt, szoros

könnyedséggel átkarolta és közbe a

tűz kialvó izzóparazsára

tekintet-feje visszadőlt a földre mély

álomba szenderült.

Másnap reggel kinyitottam a

szemem, meglepődve tapasztaltam,

hogy kint fekszem a kertbe.

Rin még aludt és a mögöttem fekvő

 

Sesshoumaru is.

Óvatosan felkeltem és elindultam a

palota írányába,feléptem a teraszra

és bementem a palotába.

a szólgálók már serényen dolgoztak

a konyhába kétt démon-aki

meglátak és méyen meghajoltak.

Úrnőm!!!

bicentetem a fejemel és

megkérdeztem tölük hogy áll a

szobánk.

Egész jó állapotba találtunk rá.

 

Nem is volt benne pókhálló .

selytelmesen elmosolyodtam-

mégszép hogy nem volt amennyit

tudtam annyit leszedtem.

A szólgák szeme kikerekedet,-de

 

hát úrnőm ilyen állapotba nem is

szabadna dolgoznia.

Elmosolyodtam-lehet, de nekem jól

eset-már csak ki kell festeni és új

paravánokat kell hozzatni-új ágyak

és mi egymás, ami egy felújításra

váró palotához kell.

Szóval még sok dolog vár ránk.-a

palota védelmét is meg kell

szervezni-ere majd egy férfira lesz ö

szükség neki kell démonokat és

embereket toboroznia.

Ezt mind meg kell még csinálnunk

szörnyedt el Katsuyo és az arcához

kapta a kezét.

úgyan már anyám ne szörnyedj,

el-inkább néz a tejre mingyá kifut.

 

akor te meg minek vagy itt, ha nem

 

figyelsz rá!!

elkuncogtam magam-ne

veszekedjenek még a végén bajuk

lesz tovább mentem a szobánk felé.

 

megáltam a tólóajtó elöt kinyitotam-

bementem rajta. egy fiatal fiú volt

ben aki épp ara készült hogy valami

szint agyon a szobának.

ah úrnőm-mélyen meghajólt

elötem.-remélem ez a szin jól lesz a

nagyúrnak és az úrnőnek is.

 

igen jó lesz és elkeztem nézegetni a

 

falat.

Még a mainap rendezék be a szobát

újbutrokal-igen meg lesz úrnőm.

a többi az ráér azal nem kell annyira

sietni, mert még 4-hónapom van

hátra a szűlésig de adigra mindenek

készen kell lennie.

 

A fiú megértően bólogatót. Most

 

mennem kell-kimentem a szobából.

 

Elindultam vissza a kertbe.

sesshoumaru még biztos

lustálkodik, futo át a gondolat a

fejemen és tovább balagtam a

terasz felé. kimentem a kertbe és

követve Sesshoumaru és Rin illatát

rájuk találtam.

Ilyen ötösöm hogy lehet

–Sesshoumaru még húzta a lóbört

és Rin is aludt.rinen nem

csodálkzom de sesshoumaru?!

Mindig elöb fen szokot lenni minit

én most még mindig grr ez nem

igaz.letérdeltem elé és

ránéztem.-Sesshoumaru érzékelte,

hogy megjötem és kinyitota az egyik szemét.

Mi az mi történt?-kérdezte tőlem

 

álmos hangon.

 

Semmi csak nem sokára dél és te

 

még mindig alszol.

Összeszükitete szemét felnézet az

égre. a nap valóban magasan járt

már gondterhelten vete tudomásul

hogy átaludta az egész délelötöt.

Rin ekor elkezdet mocorogni

és kinyitota szemét.

Jó reggelt és nyújtózót, egyet. Nem

jó reggelt mondta Sesshoumaru a

kislánynak és ekkor Yaken is meg

mozdult és felkelt. De rossz a

hangulata Sesshoumaru

nagyúr-nem mondot semmit csak

szótlanul felállt és rendbe szedte

magát. Rin a prémemről szállj le! Oh,

elnézést nagyuram és lement a

prémről a kislány. Sesshoumaru

felvette és visszahelyezte a vállára.

Yaken maradj itt és csinálj rendet,

ugyan már Sesshoumaru én már

megnéztem őket és mindent rendbe

találtam.

Nagyszerű helyettem rendezkedtél?

Igen miért baj? Nem, nem baj.

 

Ma estére kész lesz a szobánk, és

végre szobába fogunk aludni,

felcsillantak aranyló szemeim.

Sesshoumaru el mosolyodót és rám

 

tekintet utána a hasamra.

 

Mennyi ídő van még hátra?

 

Négy gyönyörű hónap.

 

Sesshoumaru bólintót, egyet.

 

Viszasétáltunk a palota falai mögé.

 

Megnéztük a szobánkat már csak a

bútorok hiányoztak belöle azok

még az udvaron voltak ,de már el

kezdték őket felhordani. elégedet,

szemel ránéztem a szobára aztán

pedig Sesshoumarura.

 

Tekintete nyugodt volt és csillogót

 

az örömtől.

 

Nem szólt semmit csak megfordult

 

és maga után vonszolt.

Lementünk az udvara felkapót az

ölébe és a levegőbe emelkedtünk.

 

Hova megyünk? Kérdeztem tőle

kíváncsian, de nem felelt csak

titokzatosan mosolygót.

aggodva néztem az égre nem

sokára lemegy a nap mondtam neki

de ere megint csak egy mosoly volt

a válasz . leereszkedtünk egy

hatalmas hegy csúcsára amin csak

épp hogy elfértünk ketten.

Ott álltam a hegy tetején

Sesshoumaru mögöttem állt és

erősen átfogta derekamat közbe

maga felé húzzot. nem igazán

tudtam miért is hozzot el ere helyre.

aztán el kezdtem nézni a tájat és a

lemenő nap sugarait. Megértetem

mit akart mondani. megengedte

nekem, hogy bepillantsak a szívébe

és ott megláthattam mind azt ami ö

maga.

Folyt:köv