憎しみか愛か

- Gyűlölet vagy szerelem -

Sesshoumaru to Chizumi

Hentai by Mido

5.

Nem tudom ő mit gondolt, vagy gondolt-e valamire az egész alatt. Vagy, hogy valaha csinálta-e ezt valakivel, ám olyan mesterin tüzelte vágyaim, hogy lassan már nem tudtam betelni az ajkai nyújtotta gyönyörrel. Őt akartam, azonnal, olthatatlanul.

Akaratosan húztam fel magamhoz, majd vadul megcsókoltam, nem zavart hogy szemfogaim tépik ajkait. Ugyanilyen szenvedéllyel viszonozta közeledésem, és nem tiltakozott, mikor simogató mozdulatokkal háttal fordítottam magamhoz. Fogalmam sincs, sejtette-e mit akarok, de hagyta, hogy irányítsam mozdulatait. Kis terpeszben térdelt előttem, egyenes felsőtesttel, épp úgy, mint én, és mozdulatlanul hagyta, hogy végigcsókoljam az egyik vállát. Ajkaim minden érintésére borsózott a bőre, s ahogy átnyúlva karjai közt tenyerembe zártam feszülő melleit, jólesően felnyögött. Hát folytattam, had élvezze, miközben próbáltam elvonatkoztatni az öléből áradó, hívogató, csábító, édes aromától. Kavarogtak a gondolataim, ám jóleső kellemes homály ülte meg őket, s vált tőle minden távolivá. Kivéve az ő teste, az ő közelsége… a vágy, amit érzek.

Közelebb hajoltam hozzá, arcomat a nyakához dörzsöltem, hogy parfümjének kellemes illata elnyomja a lényéből áradó csábító illatot, tudtam milyen hatással lehetne rám… Egy fiatal yasha, kinek teste szinte hirdeti, mennyire érett már. Túl ősi ez az ösztön ahhoz, hogy ellen tudjunk állni neki, és talán ez mozdult meg őbenne is, mikor visszahívott.

- Sessh… onegai… - suttogta nyöszörögve, mikor egyik kezem ujjai becsúsztak combjai közé, hogy megsimítsam nedves ölét.

Elmosolyodtam, s nyakába ismét belecsókolva tudattam vele, mondja csak, figyelek. Ám nem hagytam ennyiben, simogató érintésem egyre jobban elmélyült, mire háta szép évben meghajlott, miközben pihegve hozzám simult. Ennyivel nem elégedett meg, puccsítva hátranyomta a fenekét, hogy nem tudtam megzabolázni a sóhajt, ami feltört belőlem.

Ha így játszik, ám legyen, gondoltam s én húztam magamhoz még közelebb. Lihegve hajtotta bal vállamra a fejét, miközben megéreztem ujjait, a melleit kényeztető kezemen. Elégedettséget éreztem, hiszen fékezhetetlenül áradt testéből a vágy. És most már nem csak a simogatást, a kényeztetést akarta, tudtam, hogy többre vágyik, ám én még élvezni akartam ezt a diadalt.

Olyan régóta volt mellettem, annyiszor, de annyiszor kívántam már, s mindig el kellett fojtanom. De most itt volt a karjaim között, és talán még nálam is jobban akarta, amit tenni készültem vele, legalábbis szüntelen nyöszörgése, az ölét csatakossá nedvesítő vágya ezt tükrözték.

Még mélyebben merültek el ujjaim forró bensőjében, mire zihálása tovább erősödött, s teljes meglepetésemre szabad kezével saját melléhez nyúlt, míg, az eddig kézfejem pihenő ujja másik kezemre siklottak, s csuklómra kapaszkodva még lejjebb húzták karom.

Aztán csak egyre nyögdécselt, sóhajtozott és a nevemet suttogta, miközben én ismét a nyakába csókoltam. Szinte perzselt a bőre, melyen már mindenhol gyöngyöző verejtékcseppek fénylettek, mitől lágyan, bársonyosan tört meg rajta a beszűrődő fény. Mikor finoman megnyaltam az arcát, már nem bírta tovább:

- Sesshoumaru… onegai, echishite - nyöszörögte szaggatottan érzéki hangján.

Sosem hittem, hogy valaha tőle ezt fogom hallani. Ám szavai annyira vágyakozóak voltak, hogy nem tudtam megtagadni kérését, melyet boldogan teljesítettem.

Kezemet elhúztam ölétől, mintha megkönnyebbülten felsóhajtott volna. Átöleltem a derekát, majd még mielőtt ellenkezhetett volna, előredöntöttem. Éreztem, ahogy meglepődik, miközben karjaira támaszkodva próbál hátranézni rám. Nem tudtam eltüntetni az élvezet kaján vigyorát arcomról, miközben futó pillantást vetettem feszes, formás fenekére.

Pár pillanatig tekintetembe fúrta homályos pillantását, majd megadón előredöntötte a fejét. Olyan volt, mintha csak erre vártam volna. Még közelebb araszoltam hozzá, kissé előredőltem, hogy leheletnyit ráboruljak, miközben előröl benyúlva lábai közé nagyobb terpeszre ösztökéltem. Vonakodva széjjelebb húzta combjait, majd mikor ismét megérezte közelségemet maga mögött lassan, tagoltan ejtve szavait megszólalt.

- Tudom, hogy félreismertelek… és hogy magamnak köszönhetem, amit kaptam. De nagyon kérlek… kélek most… - szavaiból hamarosan motyogás lett.

- Vigyázni fogok rád, ne félj! - súgtam bíztatóan a fülébe, magamat meghazudtoló gyengédséggel.

Egyszerűen megőrjít ez a nő! Amióta berángattam a szobába nem tudok szabadulni a lényéből áradó bujaságtól, amióta vissza hívott csak magamnak akarom. És ami a legmeglepőbb, hogy élvezem, hogy gyengéden bánok vele, nem csak egy játék, nem csak egy eszköz, nem csak egy nő a sok közül… nem tudom miben más, de megőrülök, ha nem kapom meg! Ha nem kapom meg úgy, mint egy igazi nőt!

- Nem erről van szó… én tényleg szeretném, hogy ezt csináld… hogy ezt csináljuk…

Csitítóan elsuttogtam egy nyújtott s hangot, majd még mielőtt folytathatta volna, vágytól lüketető férfiasságom lábai közé futattam. Lassan, óvatosan, és tényleg próbáltam rá figyelni. Ám ha a lelke félt is, a teste fel volt már készülve, akadálytalanul nyomulhattam előre forró ölében, miközben éreztem, ahogy tagjait remegés járja be. Váratlan és a megszokottnál is kellemesebb volt ez az érzés, hogy éreztem, ahogy a hideg felkúszik a tarkómhoz. Halványan megvonaglott, majd ernyedten hanyatlott karjaira.

Több mint két szívdobbanásnyi idő volt, mire megéreztem fenekét csípőmhöz feszülni. Ám ez már az ő mozdulata volt, s meglepődtem hirtelen mennyire remegni kezd. Lihegve dőlt előre, s rogyott alkarjaira. Én késve követtem csak, így aztán testünk újabb találkozására mindketten felnyögtünk. Észre sem vettem mikor is kezdtem el ennyire élvezni ezt az egészet, hogy minden apró rezdülése ilyen örömet tud okozni. Vágyakozva kapaszkodtam meg csípőjében, majd lassú ütemes mozgásba kezdtem.

Ugyanúgy, mint legelőször, minden mozdulatomra felnyögött, ám most már nem volt se félelem, se elkeseredettség, se fájdalom hangjában. Talán tizedik lökésem sem telt, mikor meglepetésemre ringatni kezdte a csípőjét. Torokban elfojtott nyögéssel - ami inkább tűnt morgásnak - díjaztam tevékenységét, s ahogy rátaláltunk a közös ütemre egyre csak azon kapta magam, hogy Chizumi teste mámorító gyorsasággal repít a beteljesülés felé. Hihetetlen egy nő, ahogy izzadtságtól csatakosan dörzsölte hozzám izmos, formás fenekét össze kellett szorítani a fogaim, hogy megfékezzem magam.

Túl korai lett volna ez így. Még tovább, még sokáig akartam élvezni ezt az éjszakát, és elhatározásom sem csökkent; olyan szinten ízleltetem meg vele a gyönyör mámorító ízét, hogy soha ne tudja felejteni azokat a pillanatokat.

Fokozatosan lassítottam a tempón, s mikor nem akart engedni, keményen magam felé húztam a csípőjét, hogy mozdulatlan maradjon. Mély levegőt vettem, de még ki sem fújtam, mikor nyöszörögni kezdett. Nem mozdultam, s kezeim között ismételten felhagyott a próbálkozással, amit jól is tett. Valahol mélyen ugyan sejtettem, neki is csak az a pár mozdulat kéne, ám más terveim voltak.

Lassan húztam magam után, míg sarkaimra nem ereszkedtem vissza. Hagyta, hogy irányítsam, így kellett egy perc, mire csigalassúsággal leereszkedett rám, térdein nyugtatva súlyát. Vágyakozva átkaroltam, majd kezeim leszöktek térdei alá, és felemelve őket kényelmesen törökülésbe helyezkedtem alatta, majd lassan visszaengedtem. Mindketten éreztük, még mélyebben enged így testébe, mint eddig bármikor.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte remegő hangon, miközben óvatosan hátradőlt.

Engedtem neki, hogy mellkasomnak támaszkodjon meg, miközben fejét oldalra hajtva  pihegve simult egyre csak közelebb. Ismét átöleltem a derekát, mely olyan karcsú volt, hogy saját könyökeim érinthették ujjaim. Remegett, vágyta, hogy folytassam, amit elkezdtünk, s néha már nem bírva tovább, összeszorította izmait odalent, hogy alig tudtam visszanyelni a kikéredzkedő nyögést.

Amennyire kínzón idegőrlő és vágytépő volt ez az egész, ugyanannyira is élveztem, hogy remegő, kecses testét a karjaimban tarthatom, miközben olthatatlanul vágyja, hogy megízlelhesse a testi szerelem édes beteljesedését…

***

Remegett mindenem. A lélegzésem szaggatott volt, csak kapkodtam a levegő után.

Nem mozdult, én sem mozdultam, mégis úgy éreztem, már nem tudom megállítani, azonnal rámtör az élvezet, és sikoltva követelem, hogy csinálja; még!

Össze sem tudtam hasonlítani ezt az érzést az előzővel, de már tudtam milyen az, ha egy férfi a poklok poklából emel fel egészen a mennyekig. Olyan dolgokat éltem meg a karjai között, melyekről eddig legfeljebb fantáziálhattam, melyekről azt hittem senki sem tudja ezt nyújtani nekem. De ő más volt, és most még másabb volt, mint ahogy a pletykákban hallgattam.

Nem bánt kedvesen az ágyasaival, általában hangulatától függött mennyire törődik velük, mégis, az összes nő, ki akár csak egyetlen éjszakát vele töltött ódákat zengett azokról a felejthetetlen pillanatokról. És már kezdtem érteni miért. Ugyan összehasonlítási alapom nem volt, azonban biztos voltam benne, nem él olyan youkai a földön, aki nagyobb örömöket tudna nyújtani nekem e pillanatban.

Csak az, hogy átölelt, hogy éreztem bőrömön forró leheletét, ahogy ajkai néha tovasiklottak nyakamon, vállaimon… csak a közelsége elég lett volna ahhoz, hogy a mennyekben érezzem magam. Ám ő, a nagy Sesshoumaru, Nyugat rettegett ura olyan mámorító gyengédséggel bánt velem, velem a gyűlölt Chizumival, akit megvetett, aki megkeserítette eltelt pár évét, akit eddig nem kaphatott meg… Túl sok volt ez a figyelmesség, szinte már úgy véltem csak az érdekli, hogy én érezzem… De mit is?

Azt már éreztem, hogy sokkal több ez az egész, mint egyszerű testi kapcsolat. Már azt is tudtam ez a házasság sokkal többet fog jelenteni, mint hittem. Éreztem a vágyat, ami körüllengi, melyet minden erejével próbál elfojtani. Éreztem azt a leírhatatlan érzést ölemben, ahogy méretes férfiassága gyönyörre készteti testemet. Éreztem, hogy valami különösen dúló, vad érzelemmel szorítja a derekam, miközben zihálva hajol a nyakamhoz…

De mégis, mi ez az egész?

A szívem túlságosan hevesen dobog, ez nem csak a mozgás, az öröm hatása. Ez valami mélyebb… és az ő szíve is ugyanennyire vágtat. Mi ez az egész, hirtelen annyira… boldog vagyok? Nyugalmat érzek? De miért, hiszen az előbb még akaratom ellenére…

Tudtam, hogy már nem számít. Valami megváltozott, nem tudnám megmondani mi az, de akkor is így van. És nem csak bennem, ő benne is…

Karjai lassan lecsúsztak derekamról, majd megéreztem, ahogy csípőmre tapadnak ujjai. Felsóhajtottam, majd hangosan, nem rejtve a kéjt, mit éreztem, felnyögtem, mikor feljebb emelt, majd kínzón lassan visszaengedett. A következő mozdulatot már teljesen magamtól tettem, s kitolva fenekem annyira mélyen akartam magamba fogadni amennyire csak lehetséges volt. Őrült erővel törtek rám az eddig lappangó érzések, s hamarosan annyira remegtek lábaim, hogy képtelen lettem volna magamtól tovább mozogni.

Észre sem vettem mikor kezdtem el hangosan nyögni, de nem tudtam hangjaimnak gátat szabni. A kéjes élvezet egyre csak terjedt testemben, bejárta minden tagom, majd váratlan gyorsasággal kúszott le gerincem mentén.

Felsikoltottam, tudtam ez már csak egy sóhajtásnyira van a beteljesüléstől. Olyan erővel remegett meg a testem, hogy hátra kellett dőlnöm. Magamtól már rég nem tudtam volna mozdulni, ahogy kéjes görcsökben tört rám az élvezet, de ő nem engedett. Hátam a mellkasának támasztottam, s csúszkálva verejtékünktől, emelkedtem hol feljebb, hol süllyedtem vissza, miközben már az ő ajkai közül is egyre sűrűbben siklottak ki élvezetének mély, férfias hangjai.

A végső löketet az adta meg, mikor egyik kezével elengedve csípőm, végigsimította a hasam, majd vágyakozva egyik mellembe markolt. A nevét sikoltva léptem a gyönyör földjére, s már csak halványan éreztem, hogy visszahúz az ölébe, miközben ismét szorosan átölel.

Remegtem a karjai között, miközben erőmvesztve vesztem el ölelésében.

Lihegtem, forgott velem a szoba, s újra és újra végigszaladtak az utolsó kis kéjes vibrálások tagjaimon. A szívem a torkomban dobogott, miközben továbbra is ugyanúgy éreztem magamban kemény, lüktető férfiasságát. Lehunytam a szemeim, s tudtam, sosem fogom tudni felejteni ezt az éjszakát. Fel kellett sóhajtanom…

Nem tudom hány percet pihenhettem így zihálva, élvezettől elkínozva, ám ismét melleimre sikló érintésére tértem vissza az öntudatba. Csak ekkor tűnt fel, ő még mindig szaggatott zihálással ölel továbbra is. S noha engem utolért a gyönyört hozó beteljesülés, ő még rám vár…

Legbelül elszégyelltem magam, amiért ilyen figyelmetlen vagyok. Aztán jól le is szidtam magam, hiszen teljesen kiment a fejemből elhatározásom, mely szerint megpróbálom élvezetessé tenni ezt az éjszakáját. Hiszen tudtam, ha valami különösen gyönyörűvel ajándékozom meg, újra engem fog akarni… és ha ugyanazt érzi, mint amit én, nem csak egyszer…

Lassan felemelkedtem, mire mozdulatom szaggatott ütemével együtt szívta be a levegőt. Aztán csak egy csalódottra sikerült nyögést hallottam felőle, mikor testeink szétváltak. Kapkodva egyenesedtem fel, majd visszafordulva, ismét visszaereszkedtem az ölébe. Sesshoumaru lehetetlenül csillogó szemekkel figyelte minden mozdulatom, ahogy guggolva, remegő kézzel irányítva ismét magamba fogadom kívánalmát. Annyira édes volt tőle ez a nézés, tőle, akit mindenki ridegnek és megérinthetetlennek hitt… ám engem, ha akaratán kívül is, de megajándékozott ezzel a kisfiúsan gyengéd pillantással.

Aztán ahogy teljesen visszaereszkedve ismét egyek voltunk, nem bírta tovább, fojtott hangon felnyögött, ám ez inkább hasonlított valami doromboló, lágy morgáshoz. Mosolyogva kulcsoltam át kezeim nyaka körül, s egyszerre azon kaptam magam, hogy kezei fenekem alá csúsznak. Elvesztettem az egyensúlyom, s én kiáltottam fel, mikor a végső mélységekig belém hatolt. Pihegve fontam össze bokáim a háta mögött, s hagytam, hogy a neki tetsző ritmusra emelje feljebb testem, miközben ujjai remegve markolták izmos fenekem.

Alig telt el pár pillanat, már nem tudtam elég szorosan összezárni ajkaim, hogy megfékezzem a fel-feltörő nyögéseket. Egyre erősebben szorítottam magamhoz, s mikor a szoba látképe ismét táncra kezdett szemeim előtt, kábán bújtam hozzá. Ujjaim remegtek, ahogy széthúzva kapaszkodó kezeim végigsimítottam a hátán és vállain. Érintésemmel löktem odább pár csillogó verejtékcseppet, s játszadozó mozdulataim közben rá kellett jönnöm, engem ismételten előbb környékezett meg az élvezet. Bosszúsan összehúztam szemeim, majd egy utolsót szorítva háta mögött összefont bokáimon, rászántam magam, hogy visszatérdeljek.

Sesshoumaru hagyta, hogy szabadon mozogjak, s cserébe én egy pillanatra sem szüntettem meg a mozgást. S mikor ismét térdeim tartották súlyomat, ujjai lecsúsztak derekamról, s csak könnyed pihenéssel feküdtek tovább combjaimon. Összeszorítottam a fogaim, s miközben engedtem kiülni arcomra a csalfa mosoly alá bújtatott szándékom, megkerestem hűvös arany, babonázó tekintetét.

Valami más volt akkor a szemében. Nyoma sem volt benne ridegségnek, gőgnek vagy megvetésnek. Az a különös, homályos csillogás bármily hihetetlen, boldog elégedettséget tükrözött, ahogy halványan elmosolyodva figyelte kipirult arcomat. Más volt, másabb, mint eddig bármikor. Nem kápráztak a szemeim, bizony a szája szögletében ott bujkált az a kis apró mosoly, mely elcsodálkozó pillantásaimra még szélesebbé vált. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy halkan nyögve a nyakamhoz hajtja az arcát.

Borzongatva rázott ki a hideg, a fülledt nyári éjszakában, ahogy megéreztem amint homlokát a vállamhoz nyomja, hogy közben forró lélegzetei melleim között gördültek alá. Remegve öleltem magamhoz, már amennyit átértek karjaim, s elfúló sóhajait hallva erősebb tempót kezdtem diktálni. Azonnal érezhettem, ahogy ő is átölel, majd erősen magához húz. Ajkai puhán érintették meg a nyakam, mire nyöszörögve az egyre követelőbben közeledő élvezettől igazán, teljes vággyal adtam testem birtokába.

Folytatása következik…