3. Fejezet: A vérvörös szemű félszellem

Egy lány futott az erdőben. Szőke haja vadul lobogott a levegőben, meg-meg csapva hegyes füleit, miközben aggódó, kék szemeivel, mik a végtelen tenger gyönyörével értek fel, futva tekintett a sűrűbe. Lassan féktelen derengés törte meg tekintete szelíd víztükrét. Ajkai kétségbeesetten eltorzultak, miközben tudatát merengő emlékek öntötték el.

Ő futott gyerekként az erdőben. Nyögve, zihálva rohant a sűrű gallyak útvesztőin, miközben ijedten sikítozott:

-Ashka! Ashka! Hol vagy Ashka!?

Hirtelen aggódó, könnyes szemei megtalálták a fiút, ki a pataknál ült, kezét megmártva a vízben, mibe vérvörös csíkok burjánztak. A lány ijedten Ashka fele fordult:

-Ashka! Mi a baj? Megsérültél?

A fiú fehér haja meglobogott a sós szagú szélben, majd furcsa, arany szemekkel hátra fordult kutya füleit a magasba csapva és rámeredt az előtte álló alakra:

-Ayure...Kérlek, menj el...-suttogta.

-Mi történt Ashka?

Ayure most vette észre a borzalmas dolgot, hogy a fiú kezeit átáztatta  vörös masszaként bugyogó vér, mi fröcsögve csorgott le a görcsös ujjakról. A fiú furcsa, zavarodott szemeivel rámeredt a könnyező lányra:

-Valami borzalmasat tettem...

Ayure torkából kétségbeesett, fájdalmas zihálás tört elő. Ajkai elszakították egymást, nyelve görcsösen formálta a szavakat, miközben elüvöltötte magát:

-Ashka!

Az ében sűrűben végre megpillantota a fiút. Mint egy gomolygó kísértet, vált láthatóvá a lobogó árnyak közt. A lány megállt és rámeredt. Ashka szemeit nem lehetett látni, mert sötét semmiben úsztak, miközben ezüstös hajfürtjei csomóban az arcára omlottak fenyegetően, fekete árnyakat vetve ráncos arcára. A fiú már nem volt gyerek, ifjúként állt a gyönyörűséges, fiatal lánnyal szemben. Ayure csak most vette észre a ráncos árnyak kavargó tengerében a szikrázó dolgot. Döbbenten fogta fel, hogy a fiú agyarai ragyogtak fel, tompa fényükben az ő, sápadt arca tükröződött.

-Ashka...-suttogta halkan.

Hirtelen az ében arcon felvillantak a szemek, mik vérvörösen ragyogtak. A lány tett egy lépést hátra, de aztán meggondolta magát és a fiúhoz lépett, kinek állkapcsa csattogva kitárult nyáltengert fröcsögve. A lány kinyújtotta egyik kezét:

-Ashka...

A fiú felmordult, ropogó fogai mögül fenyegető morgás hullámzott ki.

-Ashka...Megismersz?

A fiú szemei véresen, cuppogva forogtak medrükben.

-Ashka...Tudod ki vagyok?

A fiú tépő kezein a karmok vérszomjasan felvillantak.

-Ashka! Én vagyok az, Ayure!

Erősödő morgás töltötte meg a levegőt, mi görcsös remegésre kényszerítette a lányt:

-Kérlek, nézz a szemembe Ashka! Le tudod győzni! Tudsz uralkodni rajta! Hatalmad van felette! Kérlek, nézz rám! Nézz már rám!!!!!-azzal átölelte a fiút.

A lány nyugtató, szépséges tekintettel rámeredt a fiúra, kinek szája lassan becsukódott. Írózatos, véres szemei körül a gonosz köd lassan megtört, majd sercegve eloszladt, meglátva benne Ayure saját arcát a féktelen derengés rejtekében. A fiú hirtelen kitépte magát a lány karjai mögül és ijedten rápillantott:

-Menj el...kérlek, nem akarlak bántani.

-Tudom, hogy sosem tudnál bántani. Kérlek, hadd segítsek.

-Bántani foglak, ha nem mész el innen.

-Ashka, tudom, soha nem tudnál másokat bántani...Vagy................Igen?

Ashka nyakán sötét fény villant fel. A fiú elfutott. Lassan eltűnt az erdő mélyében magára hagyva a lányt, kinek kétségbeesett arcát elöntötték a ráncos könnyek.

Folytatása következik...