6. Fejezet: A játék

Inuyasha kezére forró ostor tekergett, mi a magasba rántotta, szinte kitépve a csuklóját, mi fájdalmasan megroppant. A kegyetlen csóva a magasba csapta a fiút, kinek testén azonnal jeges borzongás futott fel ,miközben a maró kín parázslóan felperzselte az izmait és felszántotta a bőrét. Inuyasha teste tehetetlen rongybabaként süvített a levegőben, egyetlen, remegő, elmosódott folttá változtatva, mi körül forrón csillantak fel a vércseppek. A fiú azt hitte, hogy elájul, de próbálta ébren tartani magát, pedig nem kívánta azt az érzést, mi fojtogatta most egész lényét. Az ostor egy sziszegő mozdulattal most a nyaka köré csavarodott és hátra csuklatta a fejét. Inuyasha csontjai halkan megreccsentek, bőre sercegve füstölögni kezdett, miközben szájából elfojtott, kíntól gyenge hörgés buggyant elő. A csáp újra megvonaglott a levegőben, majd a földhöz csapta a félszellemet. Inuyasha teste elterült a földön, keze mozdulatlanul szorongatta a levegőt. Feléje tornyosultak az árnyak. A vibráló ostor újra előtekergett a köd mögül, mint egy ádáz kígyó, mi mindjárt halálra marja. A fiú szemei hirtelen kikerekedtek, amint eltaszította magát a földtől. A csáp belefúródott a földbe, majd felszántotta óriási sebet szántva rá, miből vérként előbuggyant a láva. A fiú fájalmasan fellélegzett. Hirtelen a köd életre kelt és elöntötte. A szürkés gomolygás csipogva ölelte körül testét. Épp hogy ki tudott térni Menomaru kardja elől, mi alattomosan tört elő a lepkék zápora mögül. Inuyasha kitört a hullámzó bogárrengeteg mögül, mit hirtelen mindenható fény sorvasztott el. A tükör megperdült tengelye körül, miközben gonoszul felvillant. A fiú újra elrugaszkodott a földtől, alatta hatalmas robajjal süvített el a sorvasztó fény, mint egy vad vonat. Inuyasha halvány mosolyt ejtett, mikor teste görcsösen megrázkódott. A kimonója felszakadt. A fiú remegve a földre rogyott, de nem pihenhetett meg, mert a sercegő villám újra feléje sújtott. Sikerült újra elugrania. Forró sziklák csapódtak az arcának.

-Látom menekülsz előlünk te kis korcs. De igazad van. Semmi esélyed sincs ellenünk...

Kaguya szelíden mosolygott lila kimonójában, mikor langy virágzápor birította el a testét, miből kivetkőzve megmutatta gonosz vigyorát, csillogás nélküli szemeit, és mérgezett haját, mi romlottan meglobogott a gomolygó ködben. A tükör felvillant sátáni fényeket festve arcára, miből a fényvihar őrjöngve előrobbant. A fiú maga elé rántotta a Tetsuigát, mivel felfogta a maró sugárt, de a fényben hirtelen kék szikrák jelentek meg. A villám sziszegve belemart a kardba. Inuyasha felhörgött fájdalmában. Hiten újra lesújtott, de Inuyasha újra felfogta a karddal a csapást. Kaguya kezét kecsesen kinyújtotta, miből süvítve előtört a vörös, hegyes kis csáp mohón kapva a félszellem fele. Inuyasha izmai megdermedtek. Halkan várta a végzetes csapást. Hirtelen Hayu ostora megállította Kaguya csápját köréje tekeredve. A nő arany, hideg tekintetével a nőre pillantott:

-Ő az enyém...

Kaguya arca eltorzult a sötét dühtől. A két csáp sziszegve elengedte egymást, majd újra egymásnak rontottak és belemartak egymásba. Vibrálva megremegett a levegő. Bűdülve újra összecsaptak, mire Kaguyáé fröcsögve szétrobbant. Hayu félelmetes higgadtsággal a magasba szökkent és riválisa fele nyújtotta ki villogó kezét, mikor hirtelen felragyogott a tükör. Hayu alakja elhalványult, majd sisteregve szertefoszlott...

-Már megint kezdik...-sóhajtott fel Hiten.

-Pedig most a vendéggel kellene foglalkozni. Kutyuli!-füttyentett fel gonoszul Menomaru.

Lepkék zápora hullott alá, mik örvényölve a magasba lökték a félszellemet. A rovarok vonagló hurrikánja a magasba hajította a fiút, kibe azonnal belemartak a villámok. A Tetsuiga félig-meddig elnyelte a szikrákat. Inuyasha a földre esett. Kimonója szakadtan lengett le róla szétmarcangolt rongyként, miközben sebeiből előbuggyanó vére összemaszatolta testét. Hiten feléje rántotta újra a lándzsáját, mikor hirtelen Inuyasha kétségbeesetten felkiáltott:

-Szélborda!!!!!!!!!!!!

A kardból bömbölva előrobbant a sárgás fény, mibe belefulladt Hiten mosolya, Menomaru lenéző pillantása és Kaguya előre szökkenő kecsessége. A szélborda lassan elcsendesedett. Kénes füst gomolygott az ellenfelek helyén. Inuyasha felsóhajtott, miközben megszorította mellkasát. Hirtelen a semmiből vörös csáp lövelt elő és bele mélyedt a vállába. A fiú szája kitárult, de hang nem jött ki belőle, csak néma rikoltozás. A vér sugárban spriccelt elő sebéből, mikor a csáp kitépte magát belőle. Kaguya, Menomaru, Hayu és Hiten alakja kimérten összeállt. Inuyasha rémülten felmordult. Menomaru elégedetten megszólalt:

-Mi az? Egy halottat nem tudsz megölni.

-Arra már én is rájötem, hogy döglöttek vagytok, érzem a testetekből áradó bűzt, de nem zombik vagytok.

-Nem...Egy itt a pokol korcs...A démonok pokla. Minen gonosz lény ide kerül. Látod...Megöltél minket és itt vagyunk. De te is itt vagy.

-Nem kell kutyának lennem ahhoz, hogy ne érezzem belőled az életet.-hunyorgott Hiten-Mint derült égből a villmcsapás, érkeztél ide közénk élve. Hogy hogyan kerültél ide, nyugi, fogalmun sincs. A lényeg, hogy itt vagy.-azzal a lánzdsáján gonosz, kék szikre tekergett fel.

-Ez itt a túlvilág. A z élet tükrének másik oldala. Te élsz. De most, ha megölünk, már nem mehetsz el innen. Örökre itt maradsz akkor velünk.-ragyogott fel Kaguya tükre.

-Örökre játszani fogunk kutya.-azzal a magasba emelte a lándzsát.

-Hölgyek, urak, mindenki állj.-csitította a hörgő démonokat Menomaru-Úgy gondolom, mindenkinek jár a dicsőség. Azt javaslom bírjuk együtt maradásra ezt a fattyút.

Rikácsoló nevetés tört elő a démonokból, mi egyetlen, hullámzó, artikulátlan robajjá folyt össze.

Menomaru szeme vörösen felragyogott.

Hayu kezén vibrálva előtekergett az ostor, mint egy elbűvölt kígyó.

Hiten lándzsája kékesen a magasba csapott.

Kaguya tükre megperdült maga körül és felvillant...

Folytatása következik...