12. fejezet: Aran felbukkan

Higgy a szerelembe, mert az az egyetlen dolog, ami életben tart.

Nap erősen sütött fent az égén. Ebből arra lehetett következtetni, hogy dél körül járhat az idő. Egy fekete hajú lány ballagott a fák sorai között. Nem menekült nem futott csak ment.  Gondolkozva pillantott egy-egy fára. Egy másik személy is vele tartott, de azt ő nem tudta. A varázslat miatt, amit elmondott nem érzékelte a jelenlétét. Nem jelentett veszélyt a papnő számára. De egy másik jelenlévő annál inkább. Ő róla azért vett tudomást, mert a lánynak fogyóban volt az ereje. Hírtelen megállt a kezét felemelte az arcához.

’’ A fenébe nincsenek karmaim ember, vagyok.’’ - jelentette ki magában Kagome

Hírtelen a semmiből indák csaptak le rá és fonták körbe a testét.

-          Áh – nyögött fel Kagome

Egy fekete hosszú kimonós fiú jött elő rejtek helyéről. Az egyik válláról egy páncél indult el és a mellkasánál ért véget. Kard volt az oldalán. Látszott rajta, hogy nem sokat használta.

Oda ment a kapálózó lányhoz. Erre abba hagyta. Az egyik lián rá kerekedet a nyakára és finoman elkezdte fojtogatni a hanyuo lányt. 

-          Szia kedvesem- mondta negédesen a fiú

-          Nem vagyok a kedvesed Aran! – Kagome hangja elhaló volt alig kapott levegőt

-          Így kell üdvözölni egy régi barátot? - Aran még közelebb lépet hozzá

Kagome nem válaszolt ki nem állhatta a szelemet. Asami mind végig ott volt és figyelte a történteket. Aztán észbe kapott és elrohant segítségért. Tudta, hogy egy valaki segíthet. Gyorsan madárrá változott és az égből kémlelte a földet hátha megtalálja azt a bizonyos valakit. Eközben Inuyashaéknál.

-          Ennyi lenne a történet. – fejezte be Inuyasha

-          Inuyasha nem akarlak megijeszteni, de mi van, ha Kagome úgy akarja visszaszerezni az álmod, hogy meghal, hogy teljes legyen az ékkő? - Miroku hangja elkeseredet volt

-          Ilyet ne mondj!!! – ordította le Inuyasha Miroku fejét

De még is elindított a fiúban egy rossz gondolatot. Asami meg sikeresen megtalálta őket.

-          Inuyasha!!! – kiabálta Asami

-          Mi van? Történt valami Kagoméval?

-          Igen Aran a természet ura elkapta. Kérlek, mentsd meg. Sesshoumaru elment én meg gyenge vagyok hozzá.

-          Mire várunk tapsra menjünk?  Ti maradjatok itt. – szólt oda a barátainak

Felkapta a hátára a kislányt és elrohant.

-          De gyáva vagy Aran. – mondta megvetően Kagome

-          - Miért, mert figyeltelek vagy talán, mert követelek vagy ne talántán azért, mert az emberformádban támadlak meg? - hangja gúnyos volt

-          Pont ezekért, a dolgokért.

Aran olyan közel ment, hogy a lány és ő közte alig volt távolság.

-          Figyelj én, tudom, hogy nem kell meghalnod ahhoz, hogy megint teljes legyen a szent ékkő. – Inuyasha meg Asami akkor értek oda, amikor ezt mondta Aran

Inuyasha csodálkozott.

-          Az ékkő magától visszatér ebbe a világba akkor, amikor a 4 szilánk egy helyen és egy időben lesz a te közeledben. Megint teljes lesz, és te eldöntheted, hogy fél szellem maradsz, vagy megint halandó leszel. – Aran és Kagome ajka között alig maradt hely

-          Ezt honnan tudod? – Kagome kezdet rosszul lenni

-          Az maradjon az én titkom. – Aran megfogta, és szétnyitotta Kagome kimonós felsőjét.

  Szerencsére a lányon még mindig ott volt a kötés. Mellkasa és hasa volt bekötve.  Arant nem nagyon érdekelte megfogta és bele csókolt Kagome nyakába.

-          Ne hagy békén. Eresz el ne érj hozzám!!! - Kagome sírt

Inuyasha nem bírta tovább kirontott a fák mögül. Megfogta és képen törölte Arant. Ő repült vagy két métert és a környező fákat kidöntötte.

-          Így merjél még egyszer hozzá érni az én Kagomémhoz.

-          Inuyasha! – mondta síros hangon a papnő

Inuyasha oda sietett hozzá és levágta az indákat. A kezébe vette utána, letette a földre és megkérdezte tőle.

-          Jól vagy?

-          Igen csak légy óvatos.

Aran feltápászkodott és visszament a párhoz.

-          Te meg ki vagy?! Remélem arról neked, van tudomásod kivel, állsz szemben.

-          Az én nevem Inuyasha.  Igen tudom ki vagy a gazok ura. - nevetett enyhén Inuyasha

-          Hogy merészeled. Véd magad. – a kezét a földre tette és onnan gyökerek törtek a felszínre és ragadták meg Inuyashát

Inuyasha csak nevetett a karmait használva kiszabadult.

-          Gyáva féreg megtámadsz egy nőt akkor, amikor gyenge. – Inuyasha minél gyorsabban meg akarta ölni

-          Nincs hozzá semmi közöd. - Aran elővette a kardját

Inuyasha is elő húzta a Tessaigát.  Kagome felöltözött és oda rohant Inuyashához.

-          Ne tedd, meg fog ölni, kérlek. – könyörgött Kagome

-          Jobb, ha hallgatsz rá és máris átadott nekem őt.

Inuyasha megfogta megcsókolta Kagomét. Aran olyan dühös lett, hogy rájuk rontott. Inuyasha utolsó pillanatba lökte el szerelmét, és kezdetét vette a harc.

-          Ne fejezzétek be! – Kagome nem akarta elveszíteni Inuyashát

De a két fiú nem hallgatott rá folyatták.

-          Szélborda!

-          Penge levelek!

A két támadás semlegesítették egymást. Nem nagyon érdekelték őket többször próbálkoztak a harc sokáig tartott. Inuyasha ki fáradt a sok szélborda használat miatt.  Aranon meg sem látszódott, hogy órák óta küzdenek.  Inuyashának volt egy terve és Aran éppen bele sétált a csapdájába.

- Penge levelek.

- Te bolond. Ellen hullám.

Az ellenség energiáját visszaküldte rá.  Aran utolsó erejével egy gyökeret küldött Inuyasha felé. A fiú nem vette észre, és hasba döfte.

-          Áhhh - nyögött egyet Inuyasha a fájdalomtól és térdre rogyott

Kagome oda sietett.

-          Inuyasha! Jól vagy?

-          Igen nyugodj meg, de te, hogy vagy?

-          Velem nem történt semmi. Hagy lássam el a sebed.

-          Nem kell. Ki volt ez? Vagyis mit akart tőled. – Inuyasha mérgesen felállt

Kagome még mindig lent térdelt. Inuyasha lenézett rá és megragadta a karjánál fogva és felemelte.

-          Választ várok! – rivallt rá a lányra

-          Inuyasha ez fáj.

-          Ez engem most nem érdekel. – még jobban meg szorította karját

Kagome nem értette most mi baj, van Inuyashával.

-          Harcoltunk régen egymással. Nem tudtam megölni, és úgy tűnik követett. Nem gondoltam, hogy meg is talál. Sajnálom. – Kagome szemében könnyek gyűltek

Inuyasha elengedte erre Kagome a földre esett. Inuyasha négykézláb ereszkedet. Így Kagome felett volt. 

-          Ugye más nem törtét köztettek. – Inuyasha hangja megenyhült

-          Inuyasha mit képzelsz te rólam?! – Kagome emelte most fel a hangját

-          Igen vagy nem!?

Kagome nem válaszolt csak elfordította a fejét.  A fiú megfogta két ujjal az állát, és maga felé fordította.

-          Ebben az egy évben nem voltam más fiúval, de te folyton megcsaltál Kikyouval milyen jogon, vonsz engem kérdőre?

Inuyasha nem válaszolt csak vadul megcsókolta próbálta a nyelvét bele erőszakolni a szájába, de nem jött össze.

A fiú furán nézet a lányra.

- S-sajnálom - dadogta Inuyasha

- Engedj el!

- Nem az enyém leszel!

- Mi? - nézett értetlenül Kagome

Lement a nap sötétség borította be az erdőt. Kagome teste elkezdet vibrálni, visszakapta a hanyou erejét. Kutya fülei és a tépő fogai visszatértek és barna szeme megint aranybarna lett.

-          Ha nem engedsz el, megtudod milyen érzés, ha oda rúgnak, ahol a legjobban, fáj. – mondta vészjóslóan Kagome

-          Nem félek tőled csak azért, mert megint fél szelem vagy.

-          Te akartad. – Kagome megfogta, és ágyékon rúgta Inuyashát

Összerezzent a hírtelen jött fájdalomtól. Leszállt a lányról. Ő megkapott az alkalmon és elrohant. Inuyashának amilyen hírtelen jött olyan gyorsan múlt el és ment a lány után. Nem kellet sok idő hozzá és be érte a papnőt.  Amikor utol élre megint egy fához nyomta pont, úgy amikor elsőnek találkoztak egy év után.

-          Hogy teheted ezt meg velem? - Inuyashának egy kicsit vékonyabb volt a hangja a megszokottnál

-          Ahogy te azt, hogy megszorítottad a karom és kérdőre vontál?

Csak egymás szemébe néztek. Mind a ketten tudták, hogy amit tettek nem volt szép dolog, hogy mind a ketten tévedtek. Inuyasha kinyitotta a száját mondani akart valamit, de minden szó bent akadt, de végül kimondta.

-          Szeretlek.

Kagome meglepetten pillantott a hanyoura.  Nem tudta, hogy mit mondjon attól tartott, hogy csak azért mondja, hogy lefeküdjön vele, és utána ott hagyja, elmegy Kikyouhoz. 

-          Ugye nem azért mondod, hogy veled legyek ma éjszaka és itt hagysz, és elmész, tudod kihez?

-          Nem én tényleg szeretlek hagy, bizonyítsam be.

-          Benne vagyok, de én szabom meg, hogyan.

-          Rendben. – egyezet bele Inuyasha

-          Harcolj velem. Inuyasha. – Kagome komolyan gondolta, amit az előbb mondott

-          MI?

Inuyasha nem hitt a fülének. Mit akar tőle Kagome. Tudta, hogy nem viccel. Egyedül voltak. Észre sem vették, de közel voltak a szent fához. Ahhoz a helyhez, ahol elsőnek találkoztak, ahol a sorsuk egybe fonódott. Ott, ahol minden elkezdődött.