IV. fejezet: Harc

            A mező másik oldalán az erdő előtt Kagura állt egy csapat szellem társaságába. A szellemeket InuYasha és a Szent Kard egyetlen csapással elintézte volna. Ezzel minden bizonnyal Kagura is tisztába volt, mégis arcáról leolvasható volt a győzelem öröme. InuYasha mihelyt megpillantotta Kagurát Kagome elé lépett, biztos fedezéket nyújtva a lánynak.

- Kagome bújj el! - utasította InuYasha, Kagome hátrált és egy facsoport mögé rejtőzött. Hogy miről beszélt Kagura és InuYasha azt nem tudta, de fedezékéből mindent látott. Látta, hogyan intéz támadást Kagura és azt, hogyan veri vissza InuYasha. Azonban olyat is látott, amitől halálra rémült.

A földből InuYasha mögött nem messze egy kígyó emelkedett ki. A kígyónak nem volt árnyéka így a hanyou nem vette észre. A kígyó többi része is lassan kiemelkedett. Hegyes méregfogaival InuYashát célozta meg. Kagome gondolkodás nélkül cselekedett. A támadó kígyó és InuYasha közéugrott. A támadás pont a szívénél érte. Érezte, ahogy a hideg fogak belé mélyednek, érezte, hogyan árad szét a méreg a testében. InuYasha amint felfogta mi történt, azonnal végzett a kígyóval és elkapta az ájulás határán lévő Kagomét. Messzebb vitte a csatától. Nem szívesen hagyta magára, de tudta, amíg Kagome magánál van, - már pedig, amikor ott hagyta gyenge volt ugyan, de magánál volt - addig meg tudja védeni magát az Ékkővel.

Kagura végig figyelte InuYashát, aztán mikor ismét szemtől-szemben álltak, arca csak úgy sugárzott a boldogságtól.

- Mit tettél vele? - kérdezte dühtől remegő hangon InuYasha.

- Én semmit. A kis csitri téged mentett meg. A méreg, ami a szervezetébe került 3 nap múlva végez vele, és te nem tehetsz semmit, hogy meg mentsd. A lelke nem kerül a másvilágra, hanem eltűnik az Örök Semmiben, ahonnan nincs visszaút. - kárörvendő kacajban tört ki.

- Nem tudom mi lesz Kagoméval… - suttogta. - de te az Örök Semmi foglya leszel! - kiáltott és lesújtott Kagurára. A szellem semmivé lett. Eltűnt és soha többé nem látták.