8.rész

Kagome mosolyogva indult el az iskolába  még nem volt annyira késésben, és a hétvégén pótolni is tudott valamennyit a leckékből. Végre nem kellett gondolnia a középkorra, Inuyashára, az ékkőre  semmire. Még a tanulás is pihentetően hatott rá. Frissnek, kipihentnek érezte magát.

- Szia, Kagome, meggyógyultál?- csapódtak mellé osztálytársai.

- Hallottuk, hogy kórházban voltál.

- Mi volt a baj?

- Kiújult valamilyen betegséged?

Kagome megadóan sóhajtott   Nagyapa 

- Megint nagyon sokat hiányoztál, nem is hallottad a legújabb pletykákat

És mondták, mondták a magukét, mit sem törődve a lány elkalandozó figyelmével.

Sesshomaru haját meglibbentette a szél, ahogy szembenézett az öccsével, és harmadjára is elismételte:

- Nem mehetsz utána.

Inuyasha már majdnem robbant dühében. Nem sokon múlt, hogy nem kezdett el üvöltözni a bátyjával, annak ellenére, hogy tudta, nem jó ötlet. Mostanában még az apjuk is tartotta a távolságot idősebbik fiával szemben, és próbált a legkevesebbet akadékoskodni, ez pedig elég nyomós ok volt Inuyashának, hogy ne kezdjen ki Sesshomaruval. Halkan mondta tehát:

- De igen, és meg is teszem.

Sesshomaru egy mozdulattal elővette a Tokijint, és az öccsére nézett.

- Jobban ennéd, ha most azonnal befejeznénk.

- Kagome után fogok menni, és

- Visszahozod ide? Akarata ellenére is? Akkor is, ha pont a te  hülyeséged miatt ment el? Inuyasha, állj le!

- Igaza van a bátyádnak- szólalt meg a háttérben Miroku, aki pont most ért ide.

- Hallgass a barátodra, és tedd el a kardot - kezdte Sesshomaru, de öccse már támadásba lendült. Sesshomaru alig kerülte ki a szélbordát.

- Te akartad- suttogta, és villámgyorsan támadott.

Inuyasha megingott bátyja hatalmas erejétől, s néhány perc múlva a földre zuhant. Bátyja eltette a Tokijint, és lehajolt az öccséhez. Alig hallhatóan súgta a fülébe:

- Ne akadékoskodj, a lány úgyis visszajön. Minek avatkozol közbe?

Inuyasha még kissé szédült, nem nagyon fogta fel, amit mondott neki, csak azt, hogy Kagome visszajön. Mindig visszajön! Elmosolyodott, és hagyta, hogy Sesshomaru felrángassa a földről.

- Te  Sesshomaru

- Mi van?- kérdezte, ahogy végigmérte Inuyashát.

- Mit csináltál az apánkkal?

Sesshomaru rövid nevetéssel felelt, és otthagyta testvérét.

Inuyasha sokáig gondolkozott. Fel s alá sétálgatott, de nem tudta kiverni a fejéből Kagomét  bocsánatot akart kérni tőle, de  amikor beszélt vele, mielőtt elrohant  megint csupa sületlenséget mondott neki. Ha akar, hát menjen, de az ékkő miatt még visszajön, meg hogy az ékkő úgyis az övé lesz  pedig legszívesebben megölelte volna, és  de hát hogy mondhatná el neki? Nem mehet csak úgy oda, hogy  szeretlek, Kagome   hogy nézne már az ki!

Sesshomaru sokáig nézte Inuyasha tépelődését, és teljes mértékben megértette azt. Hasonlót érzett ő is Satsu iránt, és ő sem tudta elmondani, de  Inuyashának már nagyon sok gondolkozási ideje volt. Összerezzent, ahogy valaki megérintette a vállát. Nem figyelt a környezetére, túlzottan lefoglalták a gondolatok. Satu finom illatát érezte maga mellett, és megnyugodott. Megfordult, és megcsókolta a lányt.

- Teljesen kiborult - intett Satsu Inuyasha felé a szemével- Azt hiszi, nem fog visszajönni

- Visszajön- nevetett Sesshomaru.

- Mikor?

- Öt nap múlva megyek el érte a kúthoz, de ha elmondod neki, akkor

- Kagome megöl

- Engem.

- Igen, én is pontosan ezt mondtam- mosolyodott el a lány- Elmondod, hogy

- Még nem tudom, hogyan győzheted le, Satsu, ehhez idő kell. Sok idő.

- De

- Satsu, eddig nem szántam rá magam, de teljesen ki kell elemeznem az apám minden mozdulatát. Az összest. Gyengepontokat, apró hibákat, amiket kívülről szemlélve nem lehet látni.

- Te össze akarod veretni magad, csak azért, hogy

Sesshomaru elhúzta a száját, és összevonta a szemöldökét.

- Nem erről van szó. Egyszerűen nem akarom provokálni.

- De

- Satsu  az egy dolog, hogy most le tudom győzni, de  ahhoz, hogy a végletekig kielemezzem, idő kell

- De minek elemezni, mikor te

Sesshomaru vonakodva válaszolt:

- Azért mert te a nélkül nem tudod legyőzni, márpedig

- Miért nem?

Sesshomaru megrázta a fejét, és nem válaszolt. Ahogy folyamatosan követte menyasszonya minden mozdulatát, már akkor tudta, amikor az apja ezt a szabályt kimondta a száján, hogy nem lesz könnyű dolga  egyiknek sem.

- Miért?- ismételte meg, kicsit erőszakosabban megnyomva.

- Azért, mert még  Satsu, ne sértődj meg, de soha nem leszel olyan erős, mint az apám  más képességeidet kell kihasználni, amik

Satsu keserűen felkacagott.

- Sesshomaru nagyúr kételkedik tanári képességeiben?- kérdezte a lány élesn.

Sesshomarunak a nyelvén volt, hogy hozott anyagból ennél jobbat nem tud kihozni, de megtartotta magának.

- Satsu. Először is- kezdte kioktató hangon, feltett szándékkal, hogy úgy mondja el a lány gyengéit, hogy az ne sértődjön meg- Ha átváltozol, sárkány alakodban lassú vagy  mert nem teleportálsz, annak ellenére, hogy képes lennél rá. Ennek az alaknak újabb előnye, hogy sokkal erősebb ilyenkor a mérged, és többet is használhatsz belőle  kellemetlen, hogy az apám mérge erősebb, mint a tied, szóval el kéne kerülni  ebben az alakodban sokkal gyorsabb vagy, akár folyamatosan teleportálhatnál harc közben, de  nem teszed meg. Ebben az alakodban ugyan kisebb erőt tudsz kifejteni, mint sárkányként, de így is használni tudod egyik legfontosabb erődet: repülhetsz. Ez és a teleportálás együtt nagy segítségedre lehet  lehetne. Energiafonalaid is hasznosak, de  nem mindig sikerül őket időben megidézni, és ha nem vagy biztos a dologban, nem mersz kockáztatni. Mérgeddel hasonló problémák vannak. Ráhagyatkozol a kardodra  még jó hogy megmondtam, így is használható  de csak hogy tudd, ha te előrántod a kardod, az apám is megteszi, és a Sou ungával nem veheted fel a versenyt. Nem tudom miért, de csak akkor gondolod végig minden, vagy legalábbis a legtöbb lépésedet, ha velem gyakorolsz. Az apám ellen egyszerűen nem vagy összeszedett, figyelmed elkalandozik. Nem a harcra összpontosítasz, azt lesed, ki segíthet, de

- Elég!- fakadt ki a lány- Elegem van belőled! Ugyanolyan nagyképű, arrogáns, önfejű alak vagy, mint az apád!- a mondat végét már hisztérikus hangon üvöltötte, és elrohant.

Sesshomaru lehunyta a szemét. Nem akarta, hogy ez legyen  ő csak  Ki érti a nőket?!