10.rész

Sesshomaru végül rászánta magát, hogy beszél Satsuval  nem akart vele haragban lenni, de az nagyon bosszantotta, hogy amíg ő maga alatt volt, addig a lány vidáman nevetgélt Kagoméval, és mindenféléről pletykálkodtak  ha viszont a közelükbe ment, akkor nem szóltak hozzá egy szót sem, mintha ott se lenne. Sesshomaru nagyon nem volt ahhoz szokva, hogy levegőnek nézték  és még egy csomó ideig nem is akart hozzászokni.

- Satsu- kopogott be a szoba ajtaján, ahol a lány volt  most egyedül. Kagome boiztos megint az öcsémet nyaggatja- gondolta.

- Mit akarsz?- kérdezte Satsu, és egy apró mozdulattal a démon torkához illesztette a kardját.

Sesshomaru elmosolyodott:

- Tudom, hogy győzheted le- jelentette ki, mire  a lány bevágta az ajtót.

Sesshomaru pislogott párat, és kicsin múlt, hogy nem kapott a fejéhez:

- Satsu, nem ezt akartam mondani, bocsánatot kérek a múltkoriért!- hadarta el a férfi.

Odabent a lány gyilkos pillantásokat vetett az ajtóra, ami mögött a démon állt.

- Satsu - folytatta Sesshomaru- nem gondoltam komolyan, amit akkor mondtam.

- Komolyan gondoltad- jelentette ki az ajtó mögött a lány hideg hangon.

- Kérlek!

- Mire? Ugyan már! Mondtam, hogy olyan vagy, mint az apád. Beképzelt idióta! Azt hiszed, körülötted forog a világ, de tudd meg! Tévedsz!- hangja még mindig nyugodt volt, szinte csevegő, de fagyosságát megőrizte.

Sesshomaru nem gondolta volna, hogy Satsu így is tud viselkedni. Hirtelen kivágódott az ajtó, és a lány, félrelökve a nagyurat végigsétált a folyosón.

- Satsu  hova  hova mész?- kérdezte Sesshomaru nagyon halkan.

- El.

- Hova el?

- Az anyámhoz.

- De

- Nem érdekel, mivel akarsz meggyőzni, Sesshomaru. Vérig vagyok sértve, és egyébként sem felejtek.

Sesshomaru elsápadt, álla kissé leesett, szemeiben kiismerhetetlen fény villogott. Nem ment a lány után, csak megkövülten bámulta, ahogy eltűnik a folyosó kanyarulatában.

Kagome sokáig hallgatta Inuyasha morgolódását, miközben minden ehetőt felfalt a táskájából, majd felállt, és elindult kifelé a szobából. A fiú lassan reagált, mire utána rohant, már a folyosó végén járt.

- Kagome! Várj! Hová mész?- kiáltott utána teli szájjal.

- Haza.

Inuyasha értetlenül indult el utána.

- De hát még csak most jöttél ide!

- De elegem van belőled!- jelentette ki a lány, metsző, hideg hangon.

Inuyasha megfogta a karját.

- Várj  miért?- kérdezte kissé bárgyún mosolyogva.

Kagome dühösen nézett rá.

- Miért? Mert a szó legszorosabb értelmében elzavartál, követelted az ékkövet, most, hogy visszajöttem, pontosan ugyanolyan szemét módon viselkedsz, mint eddig. Ezért megyek haza

Inuyasha lenyelte a falatot, és sokáig nézte a lány magabiztos arckifejezését.  Csak nem akar tényleg hazamenni  - gondolta, de a lány kirántotta a kezét szorításából, és továbbment.

- De  Kagome, ne menj el!- kiáltotta Inuyasha.

- Miért?- kérdezte a lány, mélyen a félszellem szemébe nézve- Miért?

Inuyasha megint meggondolatlanul válaszolt:

- Add ide az ékkövet, és

- Fekszik!- kiáltotta Kagome, és eltűnt a folyosó végén.

Sesshomaru nagyon sokáig állt a folyosón teljesen megkövülten. Satsu tényleg elmegy? De  miért? Ő ezt nem akarta. Nem tudta, hogy ennyire megsérti vele a lányt  Amikor végre meg tudott mozdulni, leült a földre, és maga elé meredt. Most mi lesz? Tényleg itt hagyja, nem jön vissza többet? Pont most?

Hirtelen az apja illatát érezte meg a levegőben, nagyon közelről. Sesshomaru felsóhajtott.  Bármit, csak  csak ezt ne!

- Zavarok?- kérdezte a démon, de nem nagyon érdekelte a válasz, leült a fia mellé.

- Elment- suttogta Sesshomaru.

Inu no Taisshu vállat vont.

- Nem nagy szám.

- De hát elment!- fakadt ki Sesshomaru, az apjára zúdítva minden ellenséges hangulatát- Nem érted? Haza ment, és nem akar többet látni  pont most  pont  pont velem kellett ennek megtörténnie?

Apja szelíden elmosolyodott, és maga felé fordította fia fejét. Sesshomaru már nem tudta elrejteni apja elől szeme elkeseredett csillogását.

- Tudom, hogy most nagyon haragszik rád, de

- Mit csináljak?- kérdezte türelmetlenül a fiatalabb démon.

Inu no Taisshu felsóhajtott.

- Hát  én is sértettem meg így az anyádat  nagyon hasonló stílusban oktattam ki, és  ez nagyon nem tetszett neki

- És hogy békítetted ki?- kérdezte leplezetlen izgatottsággal Sesshomaru. Apja kínosan felnevetett.

- Tényleg tudni akarod, Sesshomaru?

A fiú bólintott.

- Addig könyörögtem, amíg meg nem mondta a feltételeit.

- Fe  feltételeket?- kérdezte Sesshomaru kissé értetlenül- Miféle  milyen feltételeket?

Inu no Taisshu egyre kínosabbnak érezte a helyzetet

- Nézd  elég annyi, hogy nagyon kellemetlen élmény volt?

Sesshomaru igent intett a fejével, majd halkan megkérdezte.

- És én  mit csináljak?

- Várj  várj türelemmel, csak ezt a tanácsot tudom adni  neked is, és Inuyashának is.

- Hát Kagome is elment?- kérdezte Sesshomaru- Érdekes egybeesés.

Inu no Taisshu megvonta a vállát:

- Ki érti a nőket? Talán még egymást sem tudják megérteni .