Szeretetre születtem- Egy haldokló élete

1.fejezet

A jelenkori Magyarországon járunk. Egy kicsiny ország Európa szívében. Ott is az ország közepén Bács-Kiskun-megyében, Kecskeméttől kb. 30km-re egy kis városban. / a város nevét direkt nem írtam/ A város szélén egy kis utcában a vasútvonal mentén kiemelkedik egy fehér emeletes ház, ami igen csak eltér az utcában lévő többi régi rozsdabarna, vörös vagy éppen sötét narancsszínű házaktól. Nem csak a ház a kert is szép, a szélén egy magas fűzfa áll nem messze tőle egy hintapad és a kert közepén egy gyönyörű rózsa kapu díszeleg. A kertet még sok más növény is díszíti, de a kert hátsó részében van még két kisebb gyümölcsfa, szamóca, paradicsom, és egy málnasor. A veteményesen kívül minden füvesítve van. A házba egy teraszon keresztül lehet bejutni. Amint bemegyünk az ajtón a konyha fogad minket, egy ajtóval arrébb a lépcső magasodik fölénk, amin az emeletre lehet jutni, de mielőtt fel mennék, szembetűnik még egy üvegezett ajtó. Ez a nappaliba vezet, ahol egy lány gubbaszt a monitor előtt és nagyon gépel valamit. Lassan föl emeli a fejét és az ajtó felé néz .
- Sztem mindenki kitalálta már, hogy én ülök a gép előtt. Ki más lenne olyan lökött, hogy hajnali 1:00-kor még fent legyen. Egy Sesshomarus fanficit szerettem volna írni, de sehogy sem megy. Na jó azt hiszem inkább holnap folytatom.
Kikapcsoltam a gépet és egy üveg tea kíséretében felmentem a szobámba. Becsuktam az ablakomat, majd lehúztam a redőnyt. Hamarosan halk kopogást hallok.
- Már megint esik, de nem baj egy kis nyári zápor hamar elmúlik. Szeretem az esőt, de ha nem tudok aludni tőle  akkor nem.
Lefeküdtem az ágyamba és jó/rossz szokásomhoz híven elkezdtem zenét hallgatni az éjszaka kellős közepén. Még jó hogy mindenki alszik, mert zavarná őket az a hangerő, amivel ez zenét hallgatok  altatódal  címen. - Altatódal? nem vagyok már 6 éves, na jó talán néha szellemileg igen , de már elmúltam 16 - Az álom birodalom határán voltam , amikor egy alig hallható nyávogást érzékeltem.
- Komolyan már képzelődök a fáradtságtól! Vissza szundizni - újra halottam - Ez nem igaz! Melyik macska van kint? Talán Kormoska jött vissza?
Kormoska a már nem igazán  kis  cicám. Egy 2 éves fekete kandúr a nyakán egy fehér folttal. Gyorsan lerohantam a lépcsőn ki az udvarra. Hívogatni kezdtem de semmi válasz nem érkezett.
Egyre jobban kezdett esni az eső. Jobbnak láttam vissza menni.
Miáúú!- halottam a hangját, visszafordultam, ott ült a rózsakapuban és ázott. Gyorsan oda szaladtam hozzá, felvettem és mentem volna vele a házba. De nem tudtam, mert egy villám csapódott bele a rózsakapuba és engem is eltalált. Nem igazán emlékszem mi történt azután, csak homályos képekre emlékszem, villogó fények, Kormoska a karomban, majd úgy éreztem, mintha zuhannék, végül bevertem a fejem és fájdalmasan értem földet.
Egy idegen helyen ébredtem fel. Különös, de Kormoska ott volt a kezemben én meg a "pizsamámban" feküdtem a fűben. Tulajdonképpen a pizsamám csak egy régi pólóból és egy rövidnadrágból állt. Imádtam ezt a pólómat, még a suli olimpián hordtam, sárga volt a csapat szín, így egyértelműen a pólónk is sárga. Minden "mez" elején egy mosolygós... khm...Szmájli volt XD A hátuljára meg mindenki azt írt, amit akart. Én speciel azt írtam a hátamra, hogy zoknicica alá pedig rajzoltam egy szép virágot.
Tehát ebben a cuccban virítok a semmi kellős közepén, mert hogy az tényleg semmi. Na jó van itt fa, meg fű, meg fa, meg fű, mag fa, meg ... jé az már egy bokor.
- Mégis hogy kerültem én ide??!! Várjunk csak! Eltalált a villám, akkor meg haltam volna?
- Miáú!
- Kösz Kormoska ez sokat segít! De ha tényleg meghaltam, akkor hol vannak az angyalok? Vagy az ördögök? Vagy valaki, akitől megkérdezzem? Hahó! Haaahóóó!- kiabáltam teli torokból. Semmi válasz.
Tehát itt ülök egy erdőféleségnek nevezhető helyen tök egyedül, vagyis majdnem egyedül, Kormos velem van ^^. De pont miatta vagyok most itt! Ha nem megyek ki esőben érte, akkor már rég aludhatnék tovább az ágyamban. A fenébe úgy tűnik ez mégsem annyira Kormos hibája , hiszen én mentem ki, de ő ült az esőben! Feladom! Én is hibás vagyok meg a drágalátos kis kandúrkám.
- És most meg mit kéne csinálnom? - kérdeztem inkább magamtól, mentsem Kormostól ( ő úgyse áll szóba velem, elég haragtartó típus XD )
- Hát jó! Gyere Kormos! Nézzünk körül!
Lassan elindultam, vállamon Kormossal.