6.rész:

Újabb megrászkódtatások

Kagome még egy ideig szaladt, s közben hangtalanul szitkozódott. Hamarosan elért egy vízeséshez, ami egy kis tavacskába torkollott és leült annak partján egy fához támaszkodva; majd gondolataiba merülve nézett a tükör síma vízre. Észre sem vette mikor könnyei kicsordultak, amik eddig szempilláin ültek.

-A fenébe apa! Miért csináltad ezt velem?-kérdezte, miközben könnyei tovább folytak arcán

Halk kérdésére nem jött válasz, s erőt sem érzet magában hogy visszamenjen társaihoz. Eközben távol a mikotól Sesshoumaru is hasonló gondolatokkal küzdött, míg társaik aggódva kérdezgették a két dai-youkait.

-Ez tényleg igaz, amit mondtatok?-kérdezte Mina kíváncsian

-Igen Mina.-mondta Takumi

Mina kicsit meglepődött apjáék komolyságától, s kíváncsiságát félre téve útnak indult hogy megkeresse Kagomét. Ahogy Mina elindult Kagome illata után csatlakozott hozzá Sango is Kirara hátán, s gyorsan haladtak a miko felé; míg Inuyasha az ellenkező irányba indult bátyja után. Inu no Taishou és Takumi ott maradtak ahol rá találtak Sesshoumarura és Kagoméra, míg a velük lévők kíváncsian tekintettek a két dai-youkaira.

-Apa, tényleg komolyan gondoltátok ezt a jegyességet?-kérdezte kíváncsian Ishigami

-Nézd Ishigami, ez az ő érdekükben történt.-mondta gondterhelten kelet ura

-Hát lehet hogy nem most kellet volna velük közölni a hírt.-motyogta az orra alatt Ishigami

A két dai-youkai egy-egy gondterhelt sóhajjal nyugtázták, hogy Ishigaminak talán igaza van, de már nem tehettek ellene semmit. Eközben Sango és Mina végre megtalálták Kagomét, aki azóta egyhelyben ült mióta rátalált a kis tavacskára és a víz esésre. A két lány lassan Kagome közelébe sétált, s mindketten a lány vállára tették kezüket, aki a váratlan ránehezedő súlytól felriadt.

-Megijesztettetek.-mondta Kagome még mindig fátyolos tekintettel

-Ne haragudj nem volt szándékos.-mondta Sango és leült barátnője mellé

-Miért rohantál úgy el?-kérdezte Mina, miközben ő is leült

-Őszintén szólva kicsit váratlanul ért apáék bejelentése. Valamint nem tudom hogy hogy gondolták ezt az egészet, mert ha jól sejtem akkor én egy hanyou vagyok.-mondta szkeptikusan a miko

-Pedig azt hittem kedveled a bátyám.-mondta Mina egy huncut mosoly kíséretében

-Nem is erről van szó, csak nehéz elfogadnom hogy apa azt várja tőlem hogy mielőbb férjhez menjek.-motyogta feszülten Kagome

-Miért nem beszéled meg vele?-kérdezte Sango

-Szerintetek meghallgatna?-jött a talányos kérdés

-Biztos. Na gyere menjünk vissza, mert már biztos aggódnak miattad.-mondta mosolyogva Sango

-Rendben.-sóhajtotta Kagome

A három lány lassan felállt és elindultak vissza a két dai-youkaihoz, valamint a csapat többi tagjához. Eközben egy kiálló sziklaszírtan Sesshoumaru állt, s mereven nézett maga elé. Míg Inuyasha sebesen közeledett felé, amit már rég észre vett. Hamarosan Inuyasha kilépett a fák közül és bátyjához sétált.

-Miért jöttél utánam?-kérdezte hidegen az idősebb fivér

-Mégis csak a testvérem vagy, mégha nem is mindig értünk egyet.-válaszolta Inuyasha, miközben bátyja mellé állt

-Na ne nevettes öcsi. Apánk küldött?-kérdezte nem túl bizalom gerjesztően a youkai

-Azt tudja hogy eljöttem, de azt nem hogy utánad.-válaszolta Inuyasha

A két fivér jó darabig némán állt egymás mellet, s egyiküknek sem volt kedve megtörni a lassan kínossá váló csendet. Sesshoumarunak most jól eset öccse támogatása, mégha nem is kedvelte túlzottan.

-Mit akarsz Inuyasha?-kérdezte Sesshoumaru megtörve a köztük lévő csendet

-Csak aggódtam érted.-mondta a hanyou, mire a youkai kíváncsian nézett rá

-Aggódtál, he?

-Igen. Miért talán baj?-kérdezte ingerülten Inuyasha

-Nem hiszek neked.-jött a hideg válasz

Inuyasha morogva fordult szembe Sesshoumaruval, s próbált nyugodt maradni több-kevesebb sikerrel. A hanyou vett néhány mély lélegzetet és kissé feszülten ismét megszólalt.

-Figyelj Sesshoumaru!-kezdte Inuyasha-Nem tudom, most mit akarsz csinálni, de talán ezt apával kellene megbeszélned.-mondta nyugodtan a hanyou

-Ne nevettes öcsi.-morogta a youkai

-Keh, ha magad miatt nem is beszélsz vele, akkor tedd meg Kagome miatt.-mondta a hanyou, majd hátat fordított bátyjának és indulni készült

Sesshoumaru egy pillanat alatt öcse mellé lépet és kihívóan nézett rá, majd lassú léptekkel megindult vissza fele. Inuyasha miután elindult bátyja után megeresztett magának egy halvány mosolyt, majd felzárkózott tetsvére mellé és hallgatagon sétáltak az időközben alkonyodó tájon. Eközben a táborban már égett a tűz és a lányok már neki kezdtek a vacsora készítésének, míg Kagome messzebb sétált apjával.

-Mit szeretnél kicsim?-kérdezte kíváncsian kelet ura

-Csak kérdezni szeretnék valamit.-kezdte idegesen a miko

-Mi lenne az?-nézett rá megértően Takumi

-Miért jegyeztél el Sesshoumaruval mikor én csak egy hanyou vagyok?-kérdezte türelmetlenül Kagome

-Kicsim, honnan vetted azt a sületlenséget hogy hanyou vagy?-kérdezte a dai-youkai-S hogy a másik kérdésedre is feleljek azért, mert így nagyobb biztonságban leszel.

Kagome szóhoz se jutott meglepetségében, s csak megkövülten állt apjával szemben. Takumi rámosolygott lányára majd visszasétált a tábortűz mellé, ahova már megérkezett Sesshoumaru és Inuyasha is. Kagome még mindig ugyanott állt mint mikor apja elsétált, s merengéséből egy lehelet könnyű érintés térítette magához ami az arcát súrolta. Kíváncsian fordult az érintés felé s hátrált néhány lépést ijedtében, míg a táborban lévő youkaiok és hanyouk halkan morogni kezdtek. Az árnyékból lassan előlépett Shun és egy gúnyos mosollyal közeledett Kagome felé, aki egyre jobban hátrált.

-Szia kislány! Rég találkoztunk.-mondta mézes-mázos hangon Shun

-Mit akarsz tőlem?-kérdezte dühösen Kagome, miközben apjához sétált

-Nyugalom kislány nem foglak bántani.-válaszolta az árnyharcos

-Hagyd békén a lányom, Shun!-morogta Takumi

-Á kelet ura is itt van? Micsoda megtiszteltetés.-mondta gúnyosan Shun, s nagyzottan meghajolt

-Mit keresel itt?-kérdezte kelet ura idegesen

-Reina küldött, hogy vigyem magammal az örökösét.-válaszolta fáradtan Shun-Ja és Takumi, Kasuga üdvözletét küldi.-tette még hozzá gúnyosan Shun

Kagome értetlenül nézett apja dühös szemeibe, s egyre kíváncsibban fordult Shun felé.

-Te meg kiről beszélsz?-kérdezte kíváncsian Kagome

-Oh, hát nem tudod? Milyen kár, hogy Kelet ura nem mesélt az anyádról.-mondta gúnyosan az árnyharcos

-T-t-t-tessék?-kérdezte döbbenten a miko

-Hát nem tudtad, hogy az anyád egy igen erős démon volt. Jaj bocsánat még mindig az.-folytatta a gúnyolódást Shun

-Fogd be!-morogta Takumi és a fiúnak támadt

Shun épp hogy csak ki tudott térni a dai-youkai támadása elől, s egyenlőre csak védekezni tudott az erőteljes támadások miatt. Shun egy újabb csapás elől ugrott félre, amit hirtelen gyorsasággal viszonzott és sikeresen megsebezte a dai-youkait. Takumi szeme dühében vörösre váltott és egy hatalmas csapással egy közeli fához csapta az árnyharcost, aki hatalmasatt nyekkent a fa törzsén ami kidőlt a hatalmas erőtől. Amint Shun földet ért néhány percig fájdalmas szemekkel meredt maga elé, majd egy halk és fájdalmas nyögés kíséretében feltápászkodott. Takumi még mindig morogva közeledett a fiú felé, aki nyugodtan várta hogy a dai-youkai végezzen vele; de nem pont az történt amire számított.

-Még egyszer ne merd a szádra venni Kasuga nevét.-morogta Takumi

-Rendben, de azt nem tilthatod meg hogy az unoka húgommal szemtelenkedjek.-mondta elégedetten, majd kissé összegörnyedt a rátörő fájdalom hullámtól

-Ebben sajnos igazad van, de nem ajánlom hogy bántsd a lányom.-jött a fenyegető válasz Takumitól

Shun csak beleegyezően bólintott, miközben Kagome egyre sápattabb arcal hallgatta a beszélgetést. A lány szeme előtt lassan kezdett elmosódni a táj és az ott lévők körvonalai, majd ernyedten kezdett zuhanni a föld felé, de Reito még épp időben kapta el az ájult lányt. Lassan mindenki Reito felé fordult, aki értetlenül nézett az ájult Kagoméra míg Sango barátnőjéhez rohant.

-Kagome, ébredj fel kérlek.-könyörgött a tayia, miközben óvatosan pofozgatta a miko arcát

-Mi történt Kagoméval?-kérdezte kíváncsian Inuyasha, miközben magához ölelte Kikyout

-Nem tudom, csak azt láttam hogy elkezd összecsuklani.-mondta tanácstalanul a kígyó szellem

A csapat tagjai csak bólinottak, s a miko köré gyültek hogy észhez térítsék. Sesshoumaru bár aggódott a lány miatt, de jelen pillanatban nem sok kedve volt a közelébe menni főleg amiatt amit mindkettejük apja mondott korábban. Kagome lassan kinyitotta barnás-zöld szemeit és kérdőn nézett a feléje hajlókra.

-Mi történt?-kérdezte halkan a fiatal miko

-Elájultál.-válaszolta nemes egyszerűséggel Reito

-Oh, értem, de most már letehetsz.-mondta zavartan a kígyó szellemnek

-Biztos?-kérdezte Reito, mire Kagome csak bólintott

-Jól vagy nővérkém?-kérdezte Souta

-Igen Souta. Jól vagyok, csak kicsit meglepett amit Takumi mondott.-mondta bizonytalanul Kagome

-Nyugodtan mondhatod hogy apa, mert míg odavoltál beszélgettünk és elmesélte hogy ő az apukám.-mondta mosolyogva a fiúcska

-Értem. Apa miért mondta ez a srác hogy az unoka húga vagyok?-kérdezte mogorván Kagome, miközben Shunra mutatott

-Ez egyszerű húgi.-kezdte gúnyosan Shun-A te nagyanyád és az én nagyapám testvérek voltak, s az anyád a nagynéném.

-Tévedésben vagy az én édesanyám nem itt él.-mondta magabiztosan Kagome

-Tévedsz kicsim.-kezdte Takumi-Souta tényleg az öcséd, de csak féltestvérek vagytok. A te édes anyád egy szellem nő volt, akit Kasugának hívtak.-folytatta Takumi

-T-t-tessék?-kérdezte ismét döbbenten Kagome

-Lehet egy javaslatom?-kérdezte Mina megtörve a feszült csendet

-Igen.-bólogattak a többiek

-Mi lenne ha elmennénk pihenni és holnap folytatnánk ezt a beszélgetést?-kérdezte a szellem lány

-Rendben.-jött az egyöntetű válasz

Lassan mindannyian nyugovóra tértek a két dai-youkai és az árnyharcos kivételével, akik messzebb húzódtak az alvóktól hogy nyugodtan beszélgethessenek. Közben persze figyelemmel kísérték a fiatalokat is, akik közül Inuyasha Kikyou mellé bújva aludt el; míg Reito Mina közelébe somfordált és nem messze a lánytól békésen szuszogott. De a három ébren lévőnek feltűnt hogy Kagome és Sesshoumaru a lehető legtávolabb pihentek egymástól, míg Sango is elfogadta Ishigami közelségét. Bár a tayia már közölte a hanyouval hogy csak barátként tekint rá, de ő még nem adta fel a reményt hogy a szellemirtó egyszer többet is érez iránta mint testvéri szeretetet. Takumi és Inu no taishou gondterhelten nézett az egymástól jó messze pihenő Kagoméra és Sesshoumarura, míg Shun inkább az alvó Sangon legeltette a szemeit. Az árnyharcost nézelődéséből a két dai-youkai hangja hozta vissza.

-Most mit csináljunk barátom?-kérdezte gondterhelten Inu no Taishou

-Nem igazán tudom, de valahogy ki kellene békítenünk őket.-sóhajtotta hasonló hangnemben Takumi

-Kiket?-kérdezte kíváncsian Shun

-A lányomat és Sesshoumaru.-válaszolta Takumi

-Miért talán összevesztek?-kérdezte kicsit gúnyosan az árnyharcos

-Nem igazán, inkább csak minket akarnak büntetni.-felelte Inu no Taishou

-Miért is? Csak nem kitaláltál valamit Kagome ellen Takumi?-kérdezte gúnyosan Shun

-Ne gúnyolódj kölyök, mert megint megjárod. Csak hogy tudd a lányom és Nyugat örököse már hosszú évek óta jegyesek, s ezt ma hoztuk a tudomásukra.-válaszolta feszülten kelet ura

Folytatás következik...