The demon's wip - A démonok ostora

Egy hosszú ezüstös-fehér hajú lány állt az északi palota egyik ablakánál, s vöröses-sárga szemeivel gondterhelten nézett ki az ablak alatt elterülő kertre. Gondolatai visszatértek halála pillanatához, amikor egy időre búcsút vett a halandók világától. Szemei lassan elhomályosultak, s emlékei lassan visszatértek arra a napra mikor egykori szerelme rájuk támadt. Sajnos barátain már nem tudott segíteni, s mikor szerelme közelébe ment az rátámadt. Elkezdett menekülni a hanyou elől, de ez nem tartott sokáig mert egy szakadék szélére ért. Kétségbe esve keresett valami menedéket, de mivel nem talált és a hanyou morgását egyre közelebbről hallotta így leugrott a szakadékba. Még érzékelte hogy egy kéz utána nyúl és megpróbálja elkapni, de a kéz tulajdonosa már elkésett és ő hangos puffanással ért földet a szakadék alján; ami tele volt apró hegyes és éles kövekkel. Éles fájdalom hasított a lány testébe, de amilyen gyorsan jött úgy el is múlt és többé nem mozdult meg. Mikor magához tért egy érdekes helyen találta magát, ami egyáltalán nem hasonlított arra a helyre amit életében ismert. Túl nagy volt a fényesség és csak egy alak halvány körvonalait látta maga előtt, ami egyre közeledett hozzá. A nő alig néhány lépésnyire állt meg Kagome előtt, aki érdeklődve nézte. A nőnek hosszú lilás haja, szürke szeme és egy pár hó fehér szárnya volt, s miután megállt a néhai miko előtt kedvesen megszólította.

-Üdvözöllek az angyalok és a halandók világának kapujában. A nevem Manami és én figyelek arra hogy csak azok lépjenek be az angyalok birodalmába, akik igazán megérdemlik.-mondta a nő

-Értem, de én mit keresek itt?-kérdezte Kagome akkor még zavartan

-Ez hosszú lesz, de a lényeg hogy neked még nem kellet volna meghalnod. Ezzel most felborítottad az egyensúlyt.-sóhajtotta Manami

-Miért mondja ezt?-kérdezte Kagome ijedten

-Mert neked még dolgod lett volna, na de nem baj akkor most majd visszaküldelek.-mondta Manami egy széles mosoly kíséretében

-Még mindig nem értek semmit. És akkor mi van ha nem akarok visszamenni?-kérdezte Kagome

-Sajnálom nincs más választásod. De hogy megnyugodj nem a saját testedben mész vissza, mert azt nem is tudnám neked visszaadni.-mondta az angyal

-Muszáj?-kérdezte Kagome

Manami már nem válaszolt a lány kérdésére és hozzá kezdet a lány visszaküldéséhez. Kagome alakja lassan megváltozott és fekete haja ezüstösre váltott, míg barna szemei vöröses-sárgára. Majd miután Manami befejezte a lány "átalakítását" álmot bocsátott rá és vissza küldte a földre. Ahogy elrendezte a lány dolgát egy kardot is rakott mellé hogy valamivel megtudja magát védeni. Kagome néhány perccel később magához tért, s csodálkozva nézett szét. Meglepve vette észre hogy érzékei sokkal kifinomultabbak és élesebbek, de ezen felül körmei is megnagyobbodtak. Ahogy lenézett egy kardot talált maga mellett, amit felvett és elindult észak-keleti irányba. Egész úton a történtek jártak a fejében, s szomorú volt barátai halála miatt. Ekkor még nem tudta hogy elég sok időt töltött a köztes világban és egykori szerelme is már a túlvilágon van. Útja során rengeteg falun ment keresztel és ahol tudott segített a démonok által nyomorgatott halandókon, akiket meglepett hogy egy démon segít nekik. Az alacsonyabb rendű démonok körében hamar elterjedt a híre egy hosszú ezüstös hajú, vöröses-sárga szemű lánynak, aki védi tőlük a halandókat és féldémonokat. Vándorlásai során rengeteg halandóval és démonnal találkozott, de néha egy-két féldémonnal is. Néhány hónapos keresgélés után ráakadt fő ellenségére, akit könnyedén a másvilágra küldött annak ellenére hogy már megszerezte a szent ékkő összes szilánkját. Szerencséjére ellenfele nem volt felkészülve arra, hogy ő nem csak egy egyszerű démon; hanem papnő is mivel előző életéből megkapta erejét is. Egyik alkalommal egy gyönyörű paripát mentett ki egy alacsonyabb rendű démon karmai közül, s miután végzett vele a ló közelébe sétált. Teljesen elbűvölte a ló kinézete. Elől a halvány égbolt színeiben pompázott, míg hátul az éj sötétjében. Ez a kettősség és az átmenet az állat szőrén csodálattal töltötte el. Közelebb sétált hozzá és óvatosan a lény pofájához tartotta a kezét, majd lassan megsimogatta annak nyakát és hófehér sörényét.

-Szia gyönyörűségem. Mit keresel te itt?-kérdezte mosolyogva, mire a ló horkant egyet

Kagome elmosolyodott és tovább folytatta útját. A ló követte őt, bár megtartotta a két lépés távolságot. Már jó ideje utaztak együtt és egyre jobban megértették egymást, mikor néhány démon eléjük állt.

-Mit akartok?-kérdezte Kagome mérgesen

-Békét akarunk veled kötni démonok ostora.-mondta az egyik

-Igen? És miért?-jött a fagyos kérdés a miko felől

-Mert erősebb vagy mint mi és szeretnénk felajánlani neked az Ézsaki-területeket.-válaszolta a másik

Kagome már tiltakozni akart, de a démonok könyörögve néztek rá és közben meg-meg rezzentek félelmükben. Egy sóhaj kíséretében beleegyezően bólintott és a démonok kíséretében elindult Sky-jal az északi palotába. A ló könnyedén tartotta az iramot a sebesen suhanó démonokkal, s alig három nap alatt megérkeztek a lány új lakhelyéhez. Kagome egy keserű mosoly kíséretében elfordult a kertre néző ablaktól, s készülődni kezdett a számára megrendezett bálra. Emlékeit nehezen tudta lerázni magáról, de nem akarta hogy a palotájában lévő démon urak felfigyeljenek gyengeségére, elvégre ő volt a démonok ostora-gondolta keserűen. Még most is közel 150 évvel később is sokan így emlegették vagy mint a legtöbb halandó csak Kira-himenek nevezte. Miután magára öltötte kedvenc ezüst színű ünnepi kimonóját elindult a bálterem felé, ahonnan már kihallatszódott a bent lévők beszélgetése. Egy keserű mosoly suhant át az arcán, majd ismét kifejezéstelenre váltott és belépett a terembe. Ahogy bement minden szem rá szegeződött és a legtöbb démon nagyúr megpróbálta felhívni magára Kagome figyelmét, aki érzelem mentes arccal és szemekkel tekintett végig rajtuk.

-Üdvözlöm önöket a palotámban.-köszöntötte vendégeit

A nagy urak egy enyhe fejbólintással üdvözölték a ház úrnőjét, s legtöbbjüknek nem a lány kinézete tetszett; hanem a területe. Kagome lekicsinylően nézett végig a kapzsi tömegen és azon imádkozott hogy valaki mentse meg. Imája hamarosan meghallgatásra talált mert egyik szolgálója épp őt kereste.

-Elnézést Kira hime, de egy nő várja a dolgozó szobájában.-suttogta alázatosan a fiatal lány

-Köszönöm, Akane.-mondta, majd a lányt követve kisétált a bál teremből

Alig hallhatóan fellélegzett ahogy elhagyta a démonokkal zsúfolt bál termet, s nyugodtan követte szolgálóját az irodájába. Amint belépett a helyiségben egyből meglátta az ablak előtt álló nőt, akinek hófehér szárnya és lilás haja volt. Lassan a nő mellé sétált és ő is kinézett az ablakon a kertbe, ahova időközben Sky érkezett meg és élvezettel legelte a dús füvet.

-Helló Manami!-köszöntötte a mellette álló nőt Kagome

-Szia Kira! Vagy mondjam inkább hogy Kagome?-kérdezte egy mosoly kíséretében az angyal

-Kérlek ha ketten vagyunk nyugodtan használd a Kagomét, de ha társaságban akkor Kira. Vicces hogy az új külsőm mellé új nevet is keresnem kellett.-mondta irónikusan Kagome

-Ugyan már ez csak jó. Hallottam hogy bált rendeztek neked.-mondta hirtelen témát váltva Manami

-Na igen, de nem igazán érdekel. Mi lenne ha bejönnél velem a bálterembe?-kérdezte ravaszan a miko

-Inkább kihagynám és időm sincs egy kis szórakozásra. De most inkább térjünk rá jövettelem igazi okára.-komolyodott meg Manami

-Rendben.-sóhajtotta Kagome

-Nem véletlen hogy pont most kerestelek meg annyi év után. Eddig remekül teljesítetted a hozzád fűzött reményeket, s felmerült a tanácsban hogy véglegesítenek, mint "fejvadászt".-mondta Manami

-Köszönöm a bizalmat, de inkább kihagynám és ha akarsz most azonnal magaddal vihetsz.-válaszolta határozottan Kagome

-Ha ilyen egyszerű lenne!-sóhajtotta Manami-Sajnos ezt nem tehetem meg addig amíg nincs méltó örökösöd.

-Tessék? Nehogy azt mond nekem, hogy amíg nem lesz gyermekem addig kell a földön maradnom.-nézett hitetlenkedő szemekkel az angyalra Kagome

-De igen sajnálom. Most már mennem kell csak ezért jöttem.-mondta Manami és lassan kisétált a dolgozó szobából

Kagome gondterhelten nézte Skyt és lassan elfordult az ablaktól, majd lassan és kimérten vissza sétált a bál terembe. Amint belépett a démon urak ismét felé kapták tekintetüket, s egyenként elbeszélgettek vele. Kagome nagyon unta az egész procedúrát, s felmerült benne hogy néhány percre kimegy. Gondolatát hamarosan tett követte és kisétált a bálterem teraszára, s megkönnyebbülten fellélegzett majd Skyhoz sétált. Teljesen elmerült a paripa simogatásában, amikor halk lépteket hallott a terasz felől. Egyenlőre nem foglalkozott a teraszon lévő alakkal és tovább simogatta Sky szőrét, miközben a ló nyakához simult. Gondolatban újra élte az iménti beszélgetését Manamival, de még mindig nem vonzotta az a lehetőség hogy fejvadász legyen. Annyira elmerült gondolataiban hogy nem vette észre a felé sétáló alakot, s csak annak illatát érezte. Egy mély sóhaj kíséretében fordult az alak felé, s szemei lassan elkerekedtek meglepettségében; de gyorsan visszanyerte lélek jelenlétét. Halvány mosoly suhant át arcán és vöröses-sárga szemei egy arany sárga szempárral néztek farkas szemet. Kagome nem tudta megállni mosolygás nélkül az ismerős szempár láttán, s hirtelen meglátta a kiutat szorongatott helyzetéből. Tisztában volt vele hogy legkésőbb másnap döntenie kell a jövendő belijének személye felől, s most már tudta hogy ha az életébe kerül akkor is Nyugat örökösét Sesshoumarut fogja választani. Arcán megjelent egy elégedett mosoly mire a vele szemben lévő démon kérdőn felvonta szemöldökét.

-Lám-lám észak úrnője inkább kint van, minthogy bent mulasson.-mondta enyhe gúnnyal a férfi

-Ahogy látom nem csak én kerülöm a benti társaságot. S ha jók az értesüléseim ön Nyugat örököse vagy talán már az ura?-kérdezte Kagome, miközben Sky nyakát simogatta

A férfi csak morrant egyet és még közelebb sétált a nőhöz, aki egy halvány és gúnyos mosollyal nézett az arany sárga szempárba. Kagome már majdnem tett egy csípős megjegyzést a férfira, mikor a bál terem felől sietős léptekkel közeledett felé Akane.

-Kira hime! Kira hime!-kiáltotta Akane, mire Kagome érdeklődve nézett a szolgálóra

-Mi a baj Akane?-kérdezte kíváncsian Kagome, bár tekintete másról árulkodott

-Kira hime! Hiro sama és Hana sama eltűntek!-mondta lihegve Akane és hangjában rémület volt

-Értem. Kérlek szállásoljátok el a vendégeket míg megjövök.-mondta Kagome majd beviharzott a palotába

Amint szobájába ért gyorsan felvette kedvenc utazó kimonóját és egy könnyed ugrással kint termet az udvaron, s gyorsan Skyhoz szaladt. Amint felült a ló hátára az érezve gazdája nyugtalanságát gyorsan kiügetett a palota kapuján. Amint elhagyták a palotát még gyorsabb tempóra váltottak, s a ló patája már csak épp hogy súrolta a talajt. Eközben a palota kertjében Akane már elindult a palota épülete felé, mikor megjelent előtte Manami. Először Akane meglepődött a másik nő láttán majd köszöntötte őt, de egyikük se vette észre hogy az egyik fa árnyékából figyelik őket.