Kagome frissen és információval dúsan kelt fel. Tudta, hogy a mai vizsgája ötös lesz. Megmosakodott, megreggelizett és már indult is öccsével. Souta nem túlzottan értette, hogy nővére minek örül, ha dolgozatot kell írnia. De ráhagyta. Pont akkor csöngettek be, mikor beértek,  de Kagome még mindig vidám volt és életteli. Mikor írták a dolgozatot, akkor is mosolygott és csak írt. Sokkal hamarabb fejezte be, mint a többi gyerek, így előbb is jöhetett el. Mindenki meg volt lepődve. Főleg a tanár. Biztos volt benne, hogy csak odaírt valami nyúlfarknyi választ a kérdésekre, hogy előbb végezzen. De mikor meglátta, hogy minden kérdésre annyit írt, hogy alig fért oda, erősen ledöbbent.
  Kagome ekkor már messze járt. Pontosabban már majdnem otthon volt. Már annyir boldog volt, hogy vissza mehet Inuyashához, hogy örömében táncolt volna. Szólt az anyjának, hogy indul, de ő még odaadta a szokásos túlélőcsomagot. Amennyi kaját most rakott be, elég lett volna egy hónapig is. Kagome még a nehéz csomagokkal is olyan gyorsan szaladt, mint azok nélkül. Sőt... Beért a szentélybe, és már ugrott is. Amint átért, ki is mászott, de Inuyashát nem látta semerre.Pedig úgy beszélték meg, hogy ott fogja őt várni a kútnál. Nem sokára jött is csak hozott a lánynak virágot. Adott Kagome egy csókot Inuyashának és már indultak is a többiekhez. Mikor Sangoék már látták jönni Inuyasháékat, kézenfogva, már tudták hogy náluk kibontakozott a szerelem. Sango is szerette volna, ha Mirokuval összejön, de ez a reménye látszólag nem teljesülhetett be, ugyanis Miroku mindig olyat csinált, amit nem tehetett volna meg kapcsolatukban. Pl.: másnak udvarol,stb... De ki tudja, lehet, hogy ő is megváltozik idővel, látva Inuyasha és Kagome kaocsolatát. De nem volt ideje tovább gondolkodni, mert a pár már oda is ért. Kagome elmesélte, hogy milyen jól sikerült a dolgozata, és már indultak is.
  Már jó sok kilométert tehettek meg, amikor megjelent Sesshoumaru és csapata. Inuyasha úgy érezte, hogy el lesz rontva a napja, de valamiért most nem volt olyan feszült köztük a hangulat. Persze Jaken már keltette volna a feszültséget, ha Sesshoumaru nem ütötte volna le. Rin bekötötte őt. Sesshoumaru mondta neki, hogy nem akar vitázni az öccsével. Most Inuyasha sem húzta fel magát, főleg azért, mert Kagome mérges lenne rá. Sesshoumaru megkérdezte, hogy tudnak-e valamit Narakuról, meg hogy sikerült-e megtalálniuk az összes ékkőszilánkot, de mindkét kérdésre nem volt a válasza Inuyasának. Rin kérdezősködni kezdett, hogy ki ezek, mert ő még nem nagyon ismerte Inuyasha csapatát. Kagomének az az ötlete támadt, hogy vacsorázzanak együtt, úgy is rengeteg ételük van. Sesshoumaru beleegyezett. Csak jaken kezdett el rinyálni, hogy biztos csőbe akarják őket húzni, de amikor látta, hogy Sesshoumaru nagyúr felé fordul, mindjárt csend lett. Kagome mindenkinek adott egy adagnyi ételt és megvacsoráztak. Sesshoumaruék megköszönték a meghívást. Már menni akart, de Rin szeretett volona ismerkedni. Kirara is nagyon megtetszett neki, játszottak is. Miután mindenkiről mindent megtudott, elálmosodott és elalaudt. Feltették őt Sesshoumaru kétfejű állatának hátára, és elmentek. Mikor már eltűntek a láthatárról, Miroku szólalt meg, hogy milyen kedves volt most Sesshoumaru. Ezt mindenki nagyon érdekesnek találta. Talán meglágyult volna a szíve, vagy csak azért kedves, hogy amikor bajba kerül segítsenek neki? Ezt már nem tudják meg. Inuyasha és Kagome  még elment sétálni a patakhoz. Együtt akartak lenni. Leültek egy fa alá, amely közel volt a patakhoz. Beszélgettek, hogy nem is volt rossz napjuk, meg hogy Sesshoumaru is rendes volt. Kagome kapott egy csókot. Inuyasha gyengéden átkarolta, majd párat bókolt Kagomének, és mondta, hogy nézze, milyen szép a hold. Kagome rávilágított arra is, hogy a csillagok is gyönyörűek, de inuyasha nem nagyon értette, hogy abban mi olyan szép. Még a holdat csodálta, a csillagokat egyáltalán nem. De nem vitatkoztak. Nem sokáig maradtak a fánál, mert Kagome elálmosodott. Sőt, el is aludt. Inuiyasha a karjai közt vitte vissza a tábohelyükre őt.
Mivel mindenki aludt, eljött az idő. Egy nap után újra kinyitotta. Mikor kinyitja ezt a könyvet, mindig az aznap történtek elevenednek fel. Ma Sesshoumarura és magára gondolt. Kinyitotta a könyvet, de most nem volt üres. Látta azt az oldalt, ami róla és Kagoméről szól. Aztán lapozott, és ismét megjelentek a képek. Először ő, majd bátyja és végül a közös kép. És mint előző nap, megjelentek a betűk is. Mivel most nem volt egy kicsit sem álmos, most 2 oldal is betelt. Inuyasha csak olvasott, olvasott és olvasott. Olyan dolgok is előtűntek, amiket csak szeretett volna tudni, vagy amire csak választ akart.
Nagyon örült a könyvnek. egy idő után viszont ő kis kidőlt. Másnap reggel ismét frissen keltek. Megregeliztek, mosakodtak a tónál, és elindultak. Nemsokára újra megjelent Sesshoumaru. Elmondta Inuyashának, hogy mit álmodott. Ennek egy része benne van a könyvben, gondolt vissza az olvasottakra Inuyasha. Sesshoumaru azt is elmondta, hogy már letett a Tessaiga megszerzéséről, és ha Inuyasha is akarja, akkor elpusztíthatják együtt is Narakut. Már nem szeretett volna ellenségeskedni a testvérével az álma után. Csak ennyit mondott és átadott Kagomének egy ékkőszilánkot, mely elég nagy volt. Inuyasha úgy gondolta, hogy ezt egyfajta bocsánatkérésként adta, azután hogy majdnem megölte őt. Kagome eltette a szilánkot, és észrevett egy gyönyörű virágot a fűben. Leszedte, és odaadta Rinnek. A kislány nagyon örült. Ezzel véget is ért a társalgás minden egyébnemű társalgás. A kis csapat folytatta útját. Inuyasha könyve pedig egy újabb fejezettel bővült. De amikor este elővette Inuyasha a könyvet, és megnézte a testvérével közös fejezetet, azt látta, hogy bővül. beleíródtak még olyan dolgok, amikre ma derült fény. Hogy milyen is valójában Inuyasha bátyja, a nagy Sesshoumaru nagyúr.