Kockázat-Előzmények

Kagome épp kimászott a kútból amikor szembe találta magát a barátaival. Inuyasha, Sango, Miroku, Shippou és Kirara várakozva néztek a fiatal mikora; de Inuyasha megelőzve barátait feltett neki egy kérdést.

Kagome, megtennél nekem valamit?

Mi lenne az?

Szeretném ha tallálkoznál az apámmal, de én nem tudnék veled menni.

Mi ezt nem gondolod komolyan!

De igen. Sajnálom, de most mennem kell.-mondta a hanyou és elment

Mi ez az egész?-kérdezte Kagome

Ezt nem tőlünk kellene hallanod, de Kikyo visszatért.

Értem.

Kagome csalódottan nézett maga elé és miután kívánt valamit az ékkőtől beleugrott a kútba; de a szilánkokat Sangoékra bízta. Míg a kútban utazott gondolatai elkalandoztak. "Miért kellett megismernem? Bárcsak ne ismertem volna meg Inuyashát, de akkor is szeretem. Soha nem áltatott, mindig is tudtam hogy Kikyót szereti."-gondolta. Hamarosan megérkezett egy helyre, de az nem az otthona volt. "Hol vagyok? Még mindig a közép kori Japánban. De hol vannak Sangoék? És hol a kút? Még jó hogy az íjjam és a nyilaim magammal hoztam. De mikor került hozzám ez a kard? Na mindegy."-gondolta és elindult nyugat felé. Nemsoká beleütközött pár alacsonyabb rendű szellembe akik egy fekete macska szellemet üldöztek, s Kagome habozás nélkül segített rajta. Amint végzett a cicára támadó szellemekkel folytatta útját nyugati irányba, de a megmentett macska szellem hűségesen követte megmentőjét. Kagome örült a váratlan utitársnak, de mivel a kis jövevényt nem hívhatta állandóan cicának ezért kitalált neki egy nevet.

Mit szólsz hozzá, ha ezemtul Shadownak hívlak?-kérdezte Kagome a cicát

A cica e név hallatán elégedetten nyávogott, ami kifejezte tetszését. Lassan már 2 hete voltak együtt amikor elérték uti céljuk határát, de ebben a két hétben szinte minden falu szivesen fogadta őket. Shadow nagy segítség volt, mert nem csak harc közben de azon kívül is szivesen segített Kagoménak. Hamar kiderült hogy Shadow is áttud alakulni mint Kirara, de Shadow kinézete félelmetesebb volt. Már lassan egy hónapja volt itt, de még mindig nem találkozott Inu no Taishouval és Sesshoumaruval. Mikor beértek a következő faluba, s elterjedt hogy az újonnan jött lány egy miko hamar a kastélyba vezették. Hamar kiderült hogy a kastély úrnője éppen vajúdik,s a gyermek apja elég fura fickó a falusiak elbeszélése szerint. A kastélyban már ott volt a bába, de a falusiak úgy gondolták hogy a miko is segíthet.

Elnézést Úrnőm! Elhoztam a mikót akiről annyi jót hallotunk.

Köszönöm.-rebegte halkan a vajúdó nő

"Remek már megint mibe keveredtem. Honnan a fenéből tudjam, hogy kell levezetni egy szülést? Ráadásul a falusiak elvárják tőlem, hogy vigyázzak az úrnőjükre. Csak jönne már az a bába! Na Shadow remélem tudsz vigyázni ránk!"-gondolta, s elkezdte megvizsgálni a nőt. Eközben Shadow a szoba előtt feküdt, s vigyázott hogy illetéktelen ne mehessen be. Kagome morgásra lett figyelmes és kiment Shadowhoz hogy megnézze mi baja.

Engedj be papnő.

Ki maga? És mit akar?

Takemaru vagyok a kastély őrségének parancsnoka. Az nem magára tartozik.

Kagome nem emlékezett, hogy hol hallotta ezt a nevet; de hamarosan beugrott neki. Shadowra nézett aki értette gazdája néma utasítását és még jobban védte a szoba ajtaját. Kagome felkészült arra hogy erővel kell visszatartaniuk a hadvezért, s nem is tévedett. Takemaru minden áron beakart menni a vajúdó nőhöz, de a miko maga is tapasztalt harcos lévén nem engedte.

Hagyd békén az úrnőt!

Mit tudsz te róla? Miért véded hisz egy szellem gyermekét akarja megszülni!-mondta Takemaru, s várta a miko reakcióját

Na és az ő dolga, hogy kit szeret!

Izoyai csak az enyém lehet! Senki nem veheti el tőlem!-mondta dühösen

Mikor tanulják már meg a férfiak, hogy a nő nem tulajdon?!-kérdezte dühösen Kagome

Mit akarsz ezzel mondani?

Csak annyit, hogy ha tényleg szereted akkor hagyod hogy boldog legyen azzal akit igazán szeret.

Mit tudsz te?-kérdezte egyre dühösebben a hadvezér

Na szóval mit tudok? Sok mindent. Például akit szeretek egy hulla után rohangál, s engem észre se vesz. A szellem aki szemet vetett rám állandóan az asszonyának szólít, de nem érdekli hogy én mást szeretek. Akkor a barátaim közt volt egy perverz szerzetes akit csak pofonokkal tudtunk leszerelni. Kell még valami?

Te is egy szellem szukája vagy!-mondta

Na álljon meg a menet, nem vagyok én senkijé! És ami azt illeti inkább vagyok együtt egy normális szellemmel, mint egy idióta beképzelt emberrel.

Most véged papnő!

Hányszor hallotam már ezt.-mondta Kagome és kivédte Takemaru támadását

A hadvezér minden áron végezni akart a szó kimondó mikóval, de nem igazán sikerült a közelébe jutnia hisz Shadow állandóan közzéjük állt. Kagome tapasztaltan használta az íjját ami mindig célba talált, s Takemaru hamarosan életét vesztette az összeszokott csapat ténykedései miatt. A kastély őrsége megrőkönyödve figyelte a fiatal mikót, aki fiatal kora ellenére tapasztalt harcos volt. Csak páran próbálták megboszulni Takemarut, de ők is hamar követték vezérüket.

Akkar még valaki feleslegesen hősködni?-kérdezte Kagome

N-n-nem kisasszony!-mondták egyszerre a katonák

Rendben, akkor azzonnal hagyjátok el a palotát!-parancsolta, mire mindenki elment

Már csak néhány szolga, a bába és Kagome na meg persze Shadow maradt a palotában. Kagome hamarosan kényelmetlenül érezte magát, mintha valami hatalmas közeledett volna. A miko még mindig az udvaron volt, s a nyitott kapu felé nézett ahonnan egy fehér hajú férfi közeledett. A lány könnyen felismerte hisz nem most látta először a közeledő alakott, de azzal is tisztában volt hogy nem jelent jót a jelenléte. A távolban egy másik alak is feltünt aki kicsit bizonytalanul állt a lábán, de elszántan közelített a palota felé.

Mit akarsz itt?-kérdezte Kagome az éppen akkor odaérő fiatal szellemet

Semmi közöd hozzá halandó.-mondta flegmán

Hogy tudja ezt Rin nap mint nap elviselni?-kérdezte magától halkan Kagome

Mit mondtál halandó!

Á semmit, de tanulhatnál egy kis jó modort.

Most véged! Senki se sértegethet büntetlenül!-morogta majd a lányra támadt

Kagome gyors reakciójának köszönhetően a fiatal szellem egy fához szegezve lógott, de a nyílvessző kihúzására tett kísérletei nem jártak sikerrel. A közelükbe érő dai-yukai döbbenten nézte a kiszegezett fiát és az előtte álló mikót. Kagome megfordulva észre vette a sérült szellemet, s az éppen eliszkolni akaró bolhát. Nem tudta megállni, hogy egy csípős megjegyzést ne tegyen a bolha viselkedésére.

Mi az Myoga csak nem megint mented az írhádat?-kérdezte kicsit gúnyosan, mire a bolha szellem ránézett

Honnan ismersz? Találkoztunk már?-kérdezte kíváncsian

Hopsz én és a nagy szám. Most elszóltam magam.-mondta amit senki nem értett

Honnan ismersz?-kérdezte mégegyszer

Hát ez maradjon inkább az én titkom, de látom most is ugyan olyan gyáva vagy mint mikor megismertelek.

Myoga ismered ezt a fiatal hölgyet?-kérdezte a dai-yukai

Nem nagy uram. Még soha nem láttam.-válaszolta a bolha

Szedj le innen halandó.-morogta a másik szellem

Ugyan minek? Hisz te hangoztatod fojton milyen erős vagy!-felelte meggondolatlanul

Ezért még megfizetsz.-mondta

Elég legyen Sesshoumaru. Honnan ismered a fiam?-kérdezte a dai-yukai

Ez hosszú történet.

Nem érdekell rá érek, de előbb hol van Izoyai?

A szobában a bábával, legalábbis mielőtt kijöttem ott voltak.-mondta Kagome

Vér szagot érzek, de valahonnan ismerős.-mondta a szellem, s elment megnézni

Szedj le innen.-mondta Sesshoumaru

Rendben, de egy rossz mozdulat és visszakerülsz oda.-mondta a miko, majd kiszabadította

Sesshoumaru és Kagome még mindig farkas szemet néztek egymással, mikor a lány szeme elkerekedett a csodálkozástól és a félelemtől. Közben Inu no Taishou is visszajött, s megnyugodott hogy Izoyai és a kis fia is jól vannak.

Ez lehetetlen. Itt még biztos nem létezik, de akkor hogy kerül ide a teljes ékkő?-kérdezte csodálkozva

Miről beszélsz?-kérdezte Sesshoumaru

Kuh,kuh,kuh.Csak nem egyedül vagy?-kérdezte a miko számára oly ismerős hang

Naraku! Mit keresel te itt? Mit csináltál a barátaimmal?

A korcsra, a szerzetesre és a szellemírtóra gondolsz?-kérdezte ártatlanul

Mit csináltál velük?-kérdezte ismét

Remélem elbúcsúztál tőlük.-mondta gonoszan

Shadow!-kiáltotta Kagome, s Narakura lőtt egy nyílvesszőt

Naraku sikeresen kikerülte a lány támadását, s most ő támadt a lányra. Kagome nem ilyedt meg hanem saját magát is meglepve felhúzott egy védőpajzsot, melyről Naraku támadása visszapattant egyenesen saját magára. Kagome akárhogy próbálta nem sikerült súlyos sebet okoznia Narakunak, de nem akarta barátait cserben hagyni ezért minden erejét bevetette. Sesshoumaru nagyon élvezte a helyzetett, s már azon volt hogy kivegye részét a harcból mikor hirtelen megállt a két ellenfél.

Most elmegyek, de még találkozunk. Ja és itt a két kis semmirekellő.-mondta, majd a lány közelébe dobta az eszméletle Shippout és Kirarát

Shippou, Kirara!-mondta, s a két kis szellemhez sietett

Ki volt ez?-kérdezte Inu no Taishou

Naraku, aki egy Onigumo nevű banditából jött létre. Ezt a banditát több száz szellem szálta meg, s így jött létre Naraku.-mondta komoran

Egyedül akarsz szembe szálni vele?-kérdezte Inu no Taishou hitetlenkedve

Igen mert nem akarok senkit belekeverni. Egyébként is csak rám vadászik.-mondta

K-k-kagome, Naraku magának akar.-hallották meg Shippou halk hangját

Hogy érted hogy magának akar?

Csak azért mert emlékezteted Kikyóra.-mondta a kis róka szellem

Értem. Akkor már tudom mit kell tennem.-mondta a miko

Kagome, nem akarlak téged is elveszíteni.-sírta Shippou

Engem nem fogsz elveszíteni. Megigérem.

Kagome megfogta a kis róka szellemet és Kirarát, s bevitte a számára előkészített szobába őket. Ahogy beértek a szobába a miko elláta a két kis sérült sebeit, s megvárta hogy elaludjanak. Amint elaludtak fogta magát és elment a szent fához, hogy összegyűjtsön néhány gyógynövényt. "Vajon mit akar tőlem Naraku? Miért hagyott életben, hisz a védőpajzsom már nem sokáig bírta volna az erőteljes támadásait. Vajon megváltozott a jövő annak köszönhetően, hogy Inu no Taishou életben maradt? Mi lehet annak a következménye, hogy bekeavatkoztam a történelem folyamába. Remélem Shippou és Kirara jól vannak, de ha rendbe jönnek vissza kell őket küldenem."-gondolta a miko, de töprengését megzavarták.

Nicsak a kedvenc halandóm.-hallotta Naraku hangját

Naraku mit akarsz tőlem?-kérdezte a miko

Ne aggódj még nem öllek meg, mert szükségem lesz az erődre.

Milyen erőmre? Hisz én csak egy miko vagyok.-mondta Kagome