Sesshoumaru és Kagome kalandja 16  Erősebbek szeretete
By: Haszina ^^


Már bizony két napja, hogy Kagome újra megszokott otthonában tölthette szabadidejét. Esze ágában sem volt újra iskolába menni, főleg mivel az áthelyezési kérvény még meg sem érkezett a gazdagokhoz, viszont a régiről már pár hete leadták. Vagyis jelen helyzetben egyik oktatási intézmény alá sem tartozott. Igazán elgondolkozott rajta, hogy mihez fog kezdeni, ha nem fejezi be tanulmányait, majd végül elmerengett a középkori mindennapos életen�: Főz, mos, neveli a gyerekeket� démonok elől menekül, és próbál életben maradni. De megéri, ebben szemernyi kétsége sem támadt. A sok félreértés, titkolózás, és cselszövés között, az a pár percnyi gyönyör, mikor kedvese átöleli, kifizet minden elszenvedett kellemetlen emléket.
És most is. Itt ülnek a szobájában, Sesshoumaru az ablakon túli világot szemléli, Kagome meg őt� Még romantikusnak is lehetne mondani a képet, ha nem éppen a körülöttük rohangáló Yukamót és Kamarut lenyugtatni próbáló Kagura ordibálását lehetne hallani, a madárszó helyett.
Kagome megpróbált minden idegesítő zajt kizárni elméjéből, és tovább folytatni a youkai bámulását, ami szintén csak örömmel töltötte el. Néha igazán meglepődött kedvese természetes szépségén. Tiszta, erős arcvonások. Sejtelmes aranybarna szemek, és azok a hosszú, lágyomlású, ezüst hajtincsek� Ez mind az ő barátja. Egy percre átvillant az agyában, hogy ő miért nem olyan gyönyörű� De a féltékenység szikrája valóban gyorsan elillant, főleg, mivel Sesshoumaru felé fordította átható tekintetét.
- �Észrevette, hogy bámulom�� � kapta el fejét elpirulva a lány, amin Sesshoumaru csak magában mosolygott.
A szinte idilli pillanatot azonban az ajtó nyílása zavarta meg. Mindenki egy emberként emelte szemeit a bejáratra, majd az elkövetkező pár másodpercben néhány elég érdekes reakciót lehetett tapasztalni:
Kagura elcsöndesült, majd legyezőjét előhúzva a szoba másik sarkába sétált. Kamaru azonnal Kagome mellett termett, de Sesshoumarura való tekintettel inkább nem ölelte át. Az imént említett szellem kardját egy pillanat alatt a vendég torkának szegezte. Kagome vázák után nézett körbe. Yukamo azonban oldalához kapva felordított:
- Kardlopós bácsi! �
- Úgy látszik, ez a név már rajtam marad� - nézett farkasszemet az őt fenyegető pengével.
- Mit keresel itt? � kérdezte undorral hangjában Kagome.
- Nem beszélhetnénk meg négyszemközt? � pillantott körbe a társaságon, mire Kagura, Kamaru és nagy nehezen Yukamo is kifáradt.
- Azért én itt maradnék, nehogy valami gondot okozzon. � eresztette lejjebb a Toukijint Sesshoumaru.
- Sajnálom� - ment közelebb lányához, némi csöndes szünet után � Igazán sajnálom� -
- Apa, én olyat csalódtam benned, amit nem hiszem, hogy valaha is rendbe tudnál hozni� de az hogy eljöttél csak azért, hogy bocsánatot kérj nemes gesztus� -
- Még egyszer sajnálom, de igazából azért jöttem, hogy kérjek valamit� -
- Nem megyek hozzá Shibatához! �
- Nem� nem azt� Tudod, a cégemnek szüksége van egy nagy kölcsönre, különben teljesen csődbe megy. Minden fedezetemet az Európai piacra való bejutásra költöttem� ha most hirtelen vissza kéne fizetnem az összes pénzt a Kagawaka vállalatnak nagy bajban lennék� A lényegre térve, amíg áll az eljegyzés, addig én részesülök a kölcsönben, de ha felbontod, akkor mindennek vége. �
- Szerintem Shibata már régen megtette. �
- Nem� ő nem bontotta fel, és azt mondta, nem is fogja. Még az apjával is összeveszett emiatt. �
- Hogy lehet� -
- Nem kérem tőled, hogy akkor soha ne váljatok szét, csak addig, amíg vissza nem jön a bevétel az új területről. Nem sok idő maximum egy-két hónap. �
- Még van képe ilyesmit kérni? � vette elő lenéző tekintetét a youkai.
- Sesshoumaru ne� Tudod, most még lejjebb süllyedtél a szememben� De. Az apám vagy így megteszem, amit kérsz, úgysem valószínű, hogy pont az elkövetkezendő két hónapban mennék férjhez. �
- Köszönöm� - húzott elő zsebéből egy a lány számára, már ismerős üvegcsét � Ezt elhoztam neked� -
- Nem kell� - fordította el fejét tüntetőlegesen Kagome.
- Hát akkor� szerbusz� kicsi kincsem� - tette le a parfümöt lánya asztalára a nagy ruhakupac mellé, majd kilépett a szobából. �
- Sesshoumaru� - fordult Kagome a szellemhez � ugye nem gond? �
- Nem� - vont vállat, mintha tényleg nem érdekelné a dolog, de a lány már tudta, igenis féltékeny, és ennek nagyon örült, hiszen ez a szeretet egyik bizonyítéka.

- Nővérem! � tépte fel az ajtót Souta, már zilálva vette a levegőt, úgy rohant fel.
- Souta? Mi a baj? �
- Úgy örülök, hogy itt vagy. � ölelte át a meglepődött lányt � Azt hittem megint elvisz magával� -
- Semmi baj� de tegnap is ez a póló volt rajtad� -
- Igen, mert ezt tőled kaptam. Ígérd meg, hogy soha, de soha többet nem hagysz el így minket. �
- Ígérem� - �a középkorba való utazás minek számít?�

- Kicsim, minden kész. � hallották fel az emeleti szobába Mrs. Higurashi hangját.
- Rendben mama! � kiáltott vissza Kagome, majd asztalához lépve, minden oda kikészített dolgot egy laza mozdulattal táskájába söpört � Mehetünk. � mosolygott barátaira, majd leindult a lépcsőn.
- Vigyázz magadra. � nyújtotta oda lányának a jól megpakolt uzsonnás-dobozt az asszony � Ti is legyetek jók. � szólt kedvesen a többieknek, majd végignézte, ahogy az egész bagázs egyesével kiszivárog az ajtón � Ezek a gyerekek� -

A kútból kimászva Kagura egyenesen indult vissza gazdájához, noha nem valami túláradó lelkesedéssel. Kamaru, Mara területe felé vette az irányt. A többiek, pedig Kaelde anyóhoz.
Nagy meglepetésükre azonban a jól ismert öreg kunyhó, üresen állt. Régi, állott hamu is arra mutatott, hogy legalább egy hete, nem gyújtott tüzet bent senki. A falusiakat megkérdezve a választ is megkapták:
- Kaelde úrnő a hegyekbe ment, gyógyfüvekért, és magával vitt egy kislányt is, meg valami békát� Az-az Inuyasha nevű gonosz szörnyeteg is elhagyta a falut pár emberrel együtt, Kikiyou úrnő is velük tartott� -
- Köszönjük szépen. Azt nem tudja esetleg, hogy mikor térnek vissza? �
- Hát Kaelde � samának ma kéne megérkeznie� legalábbis úgy mondta. -
- Még egyszer köszönjük. � hajolt meg Kagome, majd Sesshoumaruhoz fordult � most mi legyen? �
- Rint mindenképpen meg kell várnunk. Ha ma érkeznek, akkor itt tölthetjük az éjszakát. �
- Rendben. �

A szélboszorka gyanúsnak találta a palotában uralkodó csöndet. Ugyan, itt mindig némaság uralkodott most mégis, túl nyomasztónak tűnt. Igyekezett minél nesztelenebbül járni mezítlábas talpa azonban mégis odatapadt a poros padlóhoz. Arcára nyugodt kifejezést erőltetett, de szíve már a torkában kalimpált (jelképesen�), az előre elképzelt büntetés miatt.
- Kagura� - hallotta a kárörvendő hangot, melyhez lassan a kastély urának alakja párosult � Rég nem láttalak� Merre jártál? �
- Én csak azt tettem, amit kértél. Szemmel tartottam Kagomét. �
- Hát ez érdekes� Tudod egy ideig minden rendben is volt, de aztán a jelenléted hirtelen, huss, eltűnt� A húgod tükre sem mutatta meg, hol vagy� -
- Én� én csak végig Kagome mellett maradtam, ahogy parancsoltad. �
- Akkor csak nem lehet, hogy abban a furcsa világban jártál, amiről már oly sokat hallottam� -
- Én nem tudom� -
- Ne feledd, hogy én a feltétlen igazmondást szeretem, ugye nem akarsz semmit sem elhallgatni előlem? �
- Eszembe sem jutna� -
- Ennek felettébb örülök� Most elmehetsz, majd később még hallani akarok mindent részletesen� -

- Jaj, ne� - fogta fejét Kagome és ruhájának ujjával próbálta feltörölgetni a táskájából kiszivárgó átlátszó löttyöt � Mi a fene lehet ez? � kérdezte magától, majd miután a törölközőtől kezdve a matrózblúzig mindent kirámolt táskájából megtalálta a probléma okozóját � Mit keres ez nálam? � emelte ki a parfümös üveget holmiijai közül � Biztos akkor került bele, amikor az asztalomról söpörtem bele a dolgokat� - vizsgálta meg szétrepedt alját� - Most mindent belep az illata� - folytatta a feltakarítást, majd mikor huzatot érzett háta mögül odanézett.
Sesshoumaru volt az, a gyűjtött tűzifát hanyagul a rakó helyre szórta, majd leguggolt térdelő szerelme mellé. Nem szólt semmit, csak némán végig szagolt az átnedvesedett blúz ujján, majd felnézett a még mindig meglepődve pislogó lányra. Közelebb hajolt hozzá és orrát kedvese arcába fúrta. Kagome érezte, ahogy a szellem egyre gyorsabban és erősebben szimatol lefelé haladva. Sesshoumaru nem sokat gondolkodott, végignyalta a meglepődött lány nyakát, majd egy parfümtől kesernyés csókkal hallgatatta el a kérdezni készülő Kagomét, kinek nyelvét igencsak csípte a fanyarkás illatanyag. A youkai leakasztva mellkasán hordott nehéz páncélját folytatta az incselkedést. Hosszú ujjait lassan végigcsúsztatta a matrózblúzon, majd alá akart nyúlni, de a lány megállította kezét.
- Yukamo, bármelyik percben megjöhet� - pihegte a felforrósodott hangulattól nehézkesen.
- Nem fog. � jelentette ki Sesshoumaru ellentmondást nem tűrő hangon; hidegbársony szemeit végigfuttatta kedvesén, ki már látszatra most teljesen felmelegedett: kicsiny tenyerével próbálta eltakarni teljesen kipirult arcát, és egészen a falig hátrált, hátha eltompul szívének heves verése.
Ám a youkainak esze ágában sem volt félbehagyni, amit elkezdett. Magabiztosan, cinkos mosollyal arcán odakúszott félénk kedveséhez. Lágy mégis, olyan férfias mozdulatot tett, melynek Kagome már nem is próbált ellenállni. Lesütötte aranybarna szemeit, és hagyta, hogy lekerüljön róla a felső. Sesshoumaru egy pillanat alatt a háta mögött termett és ölébe ültette félmeztelen kedvesét. Kezeit végigcsúsztatta a formás combon, majd megállt a csipkés selyem fehérnemű fölött. Lassan benyúlt alá, és hosszú vékony ujjait Kagome átnedvesedő hüvelyébe mélyesztette. Szinte már élvezte a lány teljesen kipirult arcáról lesütő elszégyellő kifejezést, saját rideg tekintete szokott nyugodt ábrázattal párosult. Az édes kis nyögések, pedig még jobban ingerelték arra, hogy valami igazán perverz dolgot tegyen.
- Szét tudnálak tépni� -
Habár voltak együtt így már egyszer most teljesen másként érzett. Égető vágy furdalta oldalát, hogy megint övé lehessen az-az érzés.
Hirtelen átfordította a lányt, és a ledobta a földre. Fölhajolt és csókokkal borította egész testét. Néha bele is harapott az ellenállhatatlanul bársonyos bőrbe. Ilyenkor Kagome kissé hangosabban felsikkantott, kifejezetten zavarta kedvese nyugodt tekintete; és az hogy csak hever ott, mint egy darab fa. Azt akarta, hogy a szellem is érezze ugyan azt, amit ő. Ő is legyen kipirosodva, ő is mutassa azt a zavarba ejtő kifejezést az arcán, amit ő érez, mikor ránéz.
Cseppet visszafogta félénkségét, és felülve megcsókolta a youkait. Letolta a fehér kimonót, pár pillanatra megcsodált a tökéletes felsőtestet, majd, lejjebb haladva megfogta az addigra megkeményedett férfiasságot. Még jobban elpirult.
Sesshoumaru ugyan élvezte, hogy kedvese önálló gondolatokkal rendelkezik, mégis helyénvalónak látta, ha újra kezébe vegye az irányítás. Meglazította kék-sárga övét. És a falnak nyomta a lány vállát.
- Sesshoumaru� ez fáj� - szisszent fel Kagome, de a szellem nem nagyon törődött vele, szemfogait a lány nyakába mélyesztette � fáj� -
- Pssz� maradj így� ne mozogj� - suttogta, majd egy szintén kesernyés csók közben a lány melltartójával kezdett babrálni.
Bár már az előző alkalomnál megtanulta, a kinyitásának titkát, most egy egyszerű mozdulattal éles karmának segítségével széthasította középen, úgy hogy a lány bőrét is felsértette. Lenyalta a kicsorduló mélyvörös vért, majd nyelvét finoman végig futtatta a kidudorodó mellbimbókon. Szemeivel újra a lányéba nézett, majd véglegesen félretolva szoknyát, és az alsóneműt. Behatolt. Gyors volt és durva, ezt a lány egy hangos sikolya is alátámasztotta.
- Ez nagyon fáj� - nyögte Kagome, és már a padlót karmolta, egyre csak az, forgott a fejében: múltkor nem ilyen volt.
- Sh� - hallgatta el csókjával a lányt - �Nem akarom abbahagyni� de� ez fáj neki� én�� � állt le - Kagome� minden rendben� csak ne sírj� kérlek, ne sírj� - �Szörnyen érzem magam�� �
- �Abbahagyta�� �
- Nem akartam neked fájdalmat okozni� ne sírj� - nyalta le a lány kicsorduló könnycseppjeit � Jobb, ha most elmegyek� -
- Sesshoumaru! � kapott hirtelen a felállni készülő szellem karja után; mikor az hátranézett Kagome csak lesütötte tekintetét � ne menj� rendben van ha te így szeretnéd� rendben van� ha azt teszel velem, amit akarsz� a tiéd vagyok, és ezt már régen eldöntöttem. - nézett fel lassan szerelme szemeibe - Mindent megtennék érted� -
- Kagome? �
- Nagyon szeretlek. � bújt oda a youkai csupasz felsőtestéhez � És te? Te is ugyan így szeretsz engem? �
A youkai nem felelt, csak újabb csókkal térdelt vissza kedvese mellé
- �Bocsáss meg� de nem válaszolhatok erre a kérdésre� nem, amíg csak az ösztöneim irányítanak�� � Tárd szét a lábaidat� - mosolygott sejtelmesen, majd mikor látta a lány, kissé lassan reagál, maga húzta szét a térdeinél fogva.
Teljesen lehajolt, úgyhogy ezüst haja a padlón pihent, két izmos karjával tartotta magát. Érdes nyelvével végigtáncolt a lány köldökénél.
- Milyen gyönyörű vagy� - nézett végig a törékeny testen a youkai, és Kagoménak csak erre a pár szóra volt szüksége.
Kicsiny elfojtott sikolyoktól felforrósodott légkör, még melegebbé vált. Kagome úgy tett, mintha csak egy baba lenne, akit úgy mozgatnak, ahogy akarnak; így látta helyesnek, most így. Csókfoltok, és harapásnyomok által díszített teste, fáradtan vonaglott a szellem mellett. Nem igazán értette, kedvese miért húz karmaival éles csíkokat bőrébe, de végül is, már máskor is látta Sesshoumaru vadabbik énjét, azt, amelyik tényleg olyan, mint ágy állat. Nem hiába kutyaszellem.
Az utolsó pillanatban újra Sesshoumaru üveg szemeibe nézett, még mindig ugyan olyan nyugodt volt, bár már arcán fel lehetett fedezni némi halovány pírt, de azt is csak akkor, ha valaki nagyon keresi.
Még egy hangos sikoly�
A youkai fáradta dőlt le kedvese mellé, ki letörölt pár eltévedt könnycseppet. Nem bírt a szemeibe nézni. Kagome csak elmosolyodott, és hozzábújt. A szellem sután megsimogatta fejét, mintha gyermeke lenne. Bár igaz is kapcsolatukban egyértelműen ő volt a domináns személy.
- Megfésülöm a hajadat. � nevetett fel Kagome, mikor észrevette, hogy kedvese igencsak kócos lett, a nagy események során; felállt és táskájából egy fésűt vett elő.
Sesshoumaru ráterítette kimonófeslőjét, hogy mégse legyen meztelen, majd hagyta, hogy haját lágyan kifésüljék. Megkönnyebbülve vette észre, hogy az illat, melyet belépésekkor érzett, már teljesen elpárolgott. Szimatolás közben, azonban egy ismerős szag csapta meg orrát.
- Miért most� - kérdezte magától, és hátrafordult Kagoméhoz � drága öcsém tart erre, jobb, ha fel veszel valamit. �
- Inuyasha, te jó ég� - nézett végig magán, testén még minidig piroslottak a karmolás nyomok, itt-ott még alvadt vércsíkok is látszottak.
A youkai nem szólt semmit, csak lassan végig nyalta a lány porcelán fehér bőrét, ami már mintás is volt. Megvárta, míg Kagome felöltözik, majd, elvéve kimonó felsőjét, kisétált a kunyhóból. A lány, utána akart szólni, de végül nem jött ki hang a száján. Kinyújtott ujjai némán lógtak a levegőben, majd leengedte kezét, és szemét lesütve gondolkodni kezdett� volna, ha Inuyasha nem éppen abban a pillanatban tépi fel a nádrolót
- Kagome! � kiáltott kissé zaklatottan.
- Szi-szia� - emelte körmeit alsó ajkához.
- Nem esett semmi bajod? Már messziről éreztem a véred illatát, ki bántott? � hadarta a hanyou, és megragadta a lányt vállánál fogva.
- Senki� -
- De hiszen� - pillantott a lány nyakára, majd a combján is végigvezette tekintetét a vörös csíkok mentén, amíg csak a zöld szoknya engedte, majd mikor észrevette hová néz, elpirulva elkapta fejét.
- Ez nem az, aminek látszik� - próbált magyarázkodni Kagome.
- Sesshoumaru bántott?! � kérdezte dühöngve, az indulat, csak úgy szikrázott hangjából � Hol van most? Hova ment? � indult a kijárat felé, de Kagome elkapta karját.
- Inuyasha, kérlek� nyugodj meg� Nem bántott, legalábbis, nem az történt, amire gondolsz� - suttogva ő is teljesen kipirosodva.
- Mit lehetne ezen félreérteni, az egész tested tiszta karmolás! Ne védd őt! Nem fogom hagyni, hogy bántson! �
- Inuyasha, kérlek! Inkább ülj le� - miután a hanyou megtette, folytatta, ha lehet még vörösebb arccal � ő nem bántott� ő csak egyszerűen� hogy mondja� neki csak néha vannak pillanatai, amikor nem olyan rideg, mint általában� -
- Értem és akkor, mindenkit összekarmolász, mint egy rühes macska?! �
- Nem� -
- Hát akkor? Miért nézel így ki? Tudod, hogy aggódtak a többiek, mikor mondtam, hogy érzem a véred illatát?! �
- Ő csak kicsit durvábban szereti! � kiáltott fel, magából kikelve a lány, majd miután ez kijött a száján, arcát egy ott heverő törölközőbe temette. �
- Köh! � kapott enyhe fulladó görcsöt a hanyou � Durvábban?! De mit?! � Kagome, csak még jobban elbújt a törölköző mögött. �
- Én azt hiszem most� egy kicsit� -
- Hoztam tűzifát. � néztek az ajtó felé, ahol Yukamo alakja tűnt fel, hanyagul ledobta gyűjteményét, majd leült a páros körébe � Kagome, veled meg mi történt, összefutottál egy rekettyéssel? �
- Nem akarod tudni� - sóhajtott Inuyasha, javaslóan.
- Aha�- bólintott némi elmerengés után a youkai, majd felvett két fadarabot � Szóval ezek itt ketten Kagome és Sesshoumaru� de mivel, hogy senki ne tudja kiről is beszélünk, az egyszerűség kedvéért most hívjuk őket K-nak és S-nek� Szóval jött S és K és ők jöttek� és K és S jöttek, és jöttek, egyre közelebb� -
- Yukamo fejezd be! � sikkantott fel a lány.
- Most már mindent értek� - dobta hátra a két hasábot � Nem akarom tudni. �
És mikor Kagome azt hitte, hogy ennél kellemetlenebb már nem lehet, akkor kiderült� hogy mégis.
- Kagome jól vagy? � rontott be kunyhóba Sango, mögötte, pedig a szokásos kiscsapat � Mi történt? Miért vagy tiszta� tiszta� -
- Elesett! � kiáltott fel Yukamo hirtelen, mire minden tekintete rászegeződött, némi csöndes szünet után, rendezve gondolatait folytatta � elesett és megtámadta egy medve� -
- Egy medve?! � csodálkoztak a többiek.
- Igen, aztán megint elesett és jött a rekettyés� meg a róka� -
- Róka?! �
- �Ennél átlátszóbb hazugságot már nem is tudott volna kitalálni� végem van�� �
- Mekkora szerencse, hogy jól vagy. � mosolygott rég nem látott barátnőjére Sango, újabb néma percek után � Jut eszembe, valaki már nagyon vár téged, kint van Kirarával� -
- Engem? �
- Kirara! Choro! � kiáltott a szellemirtó �Rin mondta a nevét� jut eszembe ők még mindig nem értek vissza? �
- Nem, de a falusiak, azt mondták mára esedékes� - ölelte meg aközben ölébe ugró kisállatkát � És ti hogy-hogy ilyen hamar visszaértetek? �
- Kiszivárogtattak egy hamis hírt Narakuról � kezdte a szerzetes -, valószínűleg ő intézte így. Kénytelenek voltunk visszajönni� -
- De Kikiyounak hirtelen fontos dolga akadt, és egyedül ment el. �
- Igen, Inuyasha meg � mutatott itt az említettre a kis rókadémon � vele akart tartani, de Kikiyou nem engedte. Látszik, ki viseli a nadrágot� � hallgatott el egy jól irányzott ütésre.
- Inuyasha! � förmedt rá a lány, és készült kiejteni az ártalmatlanító szót�
- Ne mond, hogy ezt most nem érdemelte meg! �
- Sippou, ne szemtelenkedj� - ölelte át Kagome az egereket itató gyereket.
- Úgy hiányoztál� nem akarsz hozzánk visszajönni? Mi jobban vigyáznánk rád, és megvédenénk téged a medvéktől� -
- Ha ő elmegy� - kezdte Yukamo, megjátszott elszomorodással � ki fog nekünk ebédet főzni? Kinek hajthatjuk ölébe harcoktól megfájdult fejünket? Ki gondoskodik majd rólunk? Mert ő sose tette! �ha jobban meggondolom, vigyétek. �
- Nem rajtam múlik� - dörmögte Inuyasha orra alá, és karba tett kézzel elfordult.
- Nekem is hiányoztok, de ez nem ilyen egyszerű� én már Sesshoumaruval utazom. �
- De ő egy kegyetlen démon! � pattant fel Sippou
- Nem az, ő is tud nagyon kedves lenni, és törődik velünk� -
- Keh! Meg egy kicsit karmolászgat! �
- Inuyasha� Fekszik! � vágódott bele a padlóba a hanyou � Én most elmegyek sétálni. �
- Kagome� -
- Semmi baj. Choro kérlek, maradj Yukamoval. Most egyedül szeretnék lenni. � szólt hátra mosolyogva, majd eltűnt a roló mögött.
- Inuyasha, mi volt ez az egész? � kérte számon Sango.
- Egyértelmű, hogy Kagome miért hagyott el minket� - dörmögte a kis rókadémon.
- Talán, jobb lenne, ha utána mennél. �
- Keh! Azt mondta, hogy egyedül akar lenni, én nem gátolom meg ebben. �
- Inuyasha! �
- Jól van, jól van, értettem� -

- Hova tűnhetett, az a bolond lány� - �itt is az ő illata, meg itt is� ez sokat nem segít� de� ez valaki másé�� � Sesshoumaru! �
- Mit ordítozol itt, drága öcsém. Mint a fába szorult féreg� - kérdezett vissza a youkai az erős hangra hátra fordulva.
- Találkoztam Kagoméval! És� - bátortalanodott el a hangja, ahogy az esetre gondolt � Én� Szóval láttam, hogy néz ki! �
- És? � rázta le az ott csörgedező a patakban megmosott kezeit, majd jégverem tekintetét féltestvérére emelete.
- Mi az, hogy és?! �
- Annyit mondtál, hogy láttad. Mit tudnék én ezzel kezdeni? �
- Én láttam� -
- Jobb lenne, ha nem zaklatnál, ilyen felesleges számonkérésekkel. �
- Felesleges?! Tiszta karmolás! �
- Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne ahhoz, hogy hogyan intézem az ügyeimet. �
- Ehhez van! Mikor rád bíztam nem� -
- Rám bíztad? Én valami megcsalásos dologra emlékszem� - húzta gúnyos mosolyra vékony ajkait � Egyáltalán, hogy jut eszedbe rajtam bármit is bírálni? Én legalább nem fűzök egyszerre két nőt. Soha nem süllyednék, olyan mélyre, mint te� Nos, ha nincs már mit mondanod, én megyek. � fordított hátat testvére egyértelmű szórekedése láttán.
- Igazad van� - szorította ökölbe kezeit Inuyasha � Talán nem én vagyok a legtökéletesebb. És soha nem is akartam áltatni Kagomét. Te nem tudhatod, milyen nehéz volt számomra a választás� -
- Valóban nem tudom, de nem is akarom megtapasztalni. �
- Helyes� mert ha lenne egy másik is� egy másik nőd� én habozás nélkül elvenném tőled Kagomét! Nem fogom hagyni, hogy szenvedjen miattad! �
- Eléggé nagy szavak ezek egy korcstól. Vigyázz, milyen hangnemet engedsz meg magadnak velem szemben. �
- Mi folyik itt? � lépett közben közelebb, az eddig csak némán siető lány � Ugye nem veszekedtek? �
- Mi soha. � vonta magához a kérdezőt Sesshoumaru, és arcán ülő gúnyos mosolyt még szélesebbre húzta, hogy öccsét idegesítse.
- Inuyasha? � nézett kérdőn a lány.
- Csak azért, jöttem, hogy megnézzem, nem estél-e el megint, de most már megyek. Remélem Kikiyou, még ma visszatér� - sétált lassan el, majd miután kellő távolságra volt már a pártól, Kagome beszélgetést kedvezményezett:
- Mi történt? �
- Semmi� -
- A semmitől nem szokott ilyen rossz kedvében lenni. �
- Szerintem egyáltalán nem örülnél neki, ha hallottad volna a szavait, úgyhogy had maradjon ez az én titkom. �
- De� -
- Ha olyasmi lenne, amit veled is fontos lenne megosztanom, akkor megtenném. De nem az. � szólt ellentmondást nem tűrő hangon, és ezzel pontot tett a faggatózás végére; Kagome sem akarta magára haragítani a szellemet, úgyhogy inkább abbahagyta, és némán hozzábújt.
- Ezt nem kellene� - szólt rideg hangon Sesshoumaru, és kissé arrébb tolta a lányt � Nem szeretném, ha megint gondom lenne abból, hogy meglátnak minket. �
- Persze� - motyogta meglepetten Kagome, érzékenyen érintette a rideg, gőgös hang; és az sem esett túlzottan jól neki, hogy a szellem nem volt hajlandó a szemeibe nézni; akárhogy is próbált elé férkőzni, Sesshoumaru mindig megtalálta a megfelelő menekülő pontot, hogy tekintetüknek mégse kelljen találkoznia � �Nem hiszem el, hogy most ezt csinálja� főleg azok után, amiket mondtam neki��

*

�rendben van, ha te így szeretnéd� rendben van� ha azt teszel velem, amit akarsz� a tiéd vagyok, és ezt már régen eldöntöttem. Mindent megtennék érted�

*

- Fáj? � törte meg a csöndet a youkai.
- Mi? �ja� nem, ne aggódj miatta. � mosolygott, mert most már tudta, hogy Sesshoumarun nem felsőbbrendűségi komplexusa lette úrrá, hanem csak bizony a jó öreg bűntudat kapta el; de mint még sok mást, ezt se nagyon tudta kifejezni, csak egy jégfal mögé bújt, hogy senki ne vegye észre, a számára szégyenletes érzelmeket; de Kagomét már régen nem tudta becsapni ilyesmivel.
- Itt se? � kérdezte újra suttogva a youkai, és Kagoménak még csak akkor tűnt fel, hogy a férfi időközben leguggolt, és óvatosan végignyalta a combján éktelenkedő piros barázdákat.
- Sesshoumaru, ne� tényleg megláthatnak� -
- Egy sűrű erdőben? �
- Te magad mondtad� mi van, ha még mindig figyeltetnek? � pirult el megint, és próbált nem ránézni a lent tevékenykedő kedvesére.
- Menj vissza az öcsémékhez. �
- Te nem jössz? �
- Még nem� van némi elintézni valóm. �
- Én is veled megyek. �
- Nem. Veszélyes lehet. �
- Az nem baj, segíteni szeretnék. �
- Nem tudsz, mert ezek történetesen pont téged keresnek, mint szinte már mindenki ebben az átkozott korban. �
- Engem? Kik keresnek engem? �
- Te ne törődj azzal. Menj vissza a lehető legrövidebb úton a faluba, én elintézem őket. �
- De� -
- Indulj! �
- Vigyázz magadra. Sietek vissza! � rohant el, lábait a lehető leggyorsabban szedve.
- �Mi az, hogy siet vissza?� �

- Mennyibe kerül az a bisz-basz? � érdeklődött Yukamo egy árusnál, szokás szerint megint rábízták a legkellemetlenebb munkákat; ami most éppen a vásárlás borzalmában mutatkozott meg.
- Pont annyiba, mint az a szir-szar. � felelte a csinos eladólány, és tekintetével végigmérte a youkait, aki szintén így tett.
- Egész kedvemre való vagy� - sóhajtott Yukamo � de sajnálom, nekem már van szerelmem, azért ne bánkódj miattam� - sétált el pénzes erszényét mutatóujján lóbálva � Te meg hová mennél? � kapott Choro farka után, ezzel megállítva az elszaladni készülő kis kedvencet; Choro csak egy egyszerű harapással válaszolt � Te kis vakarcs! Jól van, engem aztán nem érdekelsz! Menj csak, úgyis büdös vagy! � Várj már! � rohant az állatka után, amint tüzetesebben átgondolta a dolgokat � �Ha ez a kis izé elveszik  a hisztigép szomorú lesz  és akkor Sesshoumaru az én nyakamat fogja kettéhasítani� �

- Yukamo! Inuyasha! � toppant be a kunyhóba a lány, de a keresettek helyett csak egy Rin szoros ölelése fogadta.
- Kagome � sama! Hol voltál ilyen sokáig? Úgy hiányoztál! �
- Rin� te is nekem. �
- Isten hozott lányom. � mosolygott kedvesen Kaelde is, és kimert magának egy nagyobb adag barnás-zöldes löttyöt, ami a tűz felett álló kondérban gőzölgött.
- Hol vannak a többiek? �
- Yukamót elküldtem egy porlasztóért, mert a régi elveszett a hegyen. Inuyasháékat nem tudom. Mi történt? �
- Sesshoumaru elment harcolni, és nem engedte, hogy vele mennyek, úgyhogy biztos nem valami puhány ellenfelek. Kaelde anyó, tudnál nekem adni íjat és nyilakat? �
- Persze, ott van a sarokban, vidd csak, de ha Sesshoumaru nem akarta, hogy vele menj, akkor nem hiszem, hogy jó ötlet� Rin kérlek, elszaladnál szólni Yukamonak, nekem már nem megy valami gyorsan az ilyesmi. �
- Persze. � viharzott ki a kislány, pár perc múlva már Kagomét sem lehetet látni sehol.

- Yukamo! �
- Rin? � fordult meg a kislány után a nagy felfordulásban, és azonnal odasietett hozzá � Mit keresel itt? �
- Segítenünk kell Sesshoumaru nagyúrnak, Kagome � sama már előre ment� -
- Hé vakarcs! Lehet, hogy már kérdeztem, de hogy van az, hogy Sesshoumarut �nagyurazod�, Kagomét �samázod�, engem viszont letegezel?! Azért a dolgok nem így mennek� �
- Yukamo! �
- Jól van már, indulunk. � kapta hátára a gyereket, gyorsan megkereste tekintetével Chorot és követte, mert volt egy olyan érzése, hogy a kisállat éppen gazdájához igyekszik ennyire.

- Mégis miért követtek engem, semmi dolgom veletek. � fordította jobbra hideg tekintetét futás közben Sesshoumaru.
- Veled nekünk sincsen. � felelt egy hosszú ezüstös hajú kislány, ki fején kecskeszarvakkal díszített fémsisakot viselt, majd hosszú csontos ujjait előrenyújtva gyűrűjéből hosszú sárkánykígyók hada burjánzott � Ugye most jól jönne neked is az a gyűrű, amivel irányítani tudtad a saját szellemedet? � kacarászott fülsértően.
- Nincs szükségem rá ahhoz, hogy elbánjak egy gyenge kis semmivel, mint te, Yagi. � szólt hanyagul oda a tizenhárom szellem egyikének, és pár finom kézmozdulattal apró cikkekbe szelte a rábocsátott rondaságokat.
- Ne becsüld le az erőmet. Csak a Tenseiga miatt tudsz visszatámadni. Ha az a kard nem lenne nálad, kárt sem tudnál tenni bennem. �
- Csak a Tenseiga? Ha jól emlékszem, múltkor is alul maradtál velem szemben. �
- Az teljesen más volt. Tenshi megzavart� Komo! Ne csak állj ott, inkább legyél a hasznomra. �
- Mi az, csak nem, nem bírsz velem el egyedül? � nézett végig a Komonak nevezett fehérruhás lány alakú szellemen, ki fejét lehajtva közelebb lépett, és csorba kaszáját a Kecske nyakához szegezte.
- Az utamban állsz� - morogta orra alá egyenes hangszínnel; Sesshoumaru még soha nem találkozott, így Komoval, de nevéből arra következtetett, hogy csakis a Pókról lehet szó; érezte nem egy mindennapi ellenféllel áll szemben, kardját elővéve jelezte, hogy készen áll az ütközetre.

- Ki van ott?! � fordult Kagome egy bokorhoz, semmit nem hallott, semmit nem látott, csak érezte, hogy valami figyeli � Válaszolj, vagy lövök! � feszítette ki íját.
- Nem engedhetlek tovább. � lépett elő a fa mögül egy piros kimonós férfi.
- Eikensei� -
- Nem� Seyori vagyok� -
- Csak nem� a Levél? � néma bólintás után Kagome törte meg ismét a csendet � Én� köszönöm, hogy a múltkor� a nyakamon. �
- Semmi� de most akkor sem engedhetlek tovább. �
- Miért? Nekem segítenem kell� -
- Minél hamarabb elmész a közeléből, annál hamarabb lesz biztonságban. �
- Ezt, hogy érted? �
- Azt a parancsot kaptuk, hogy vigyünk el téged. Ha elkaptunk, akkor mind elmegyünk, és neki sem kell harcolnia. �
- Miért kell engem elvinni, és hova? �
- Nagyurunk látni akar téged. Hozzá kell vinnünk� -
- De miért? És egyáltalán ki ez a nagyúr?! Miért?! Miért megint én?! � könnyesedett be szeme.
- Nyugodj, meg� vagyunk egy páran a huszonegy szellem között, akik nem akarják halálodat. Nem hagyjuk, hogy bántódásod essen. �
- Én� nem akarok bajt� - tört ki sírásban, nem értette, miért kell mindig, hogy valami a boldogsága útjába álljon� - Hiába megyek el veled� ő utánam fog jönni, és visszavisz� akkor ti megint elraboltok és ez így fog folytatódni. Semmi értelme� -
- Kivéve, ha az egyik fél el nem pusztul� -
- Ezzel meg mit akarsz mondani?! � feszítette ismét ki íját, és az előtte álló szelemnek szegezte.
- Tedd le. Nem tudsz megsebezni� most még nem� Ne aggódj, semmi baja nem esik majd a szerelmednek, nem erre céloztam� -
- Hát� a vezéredet� -
- Én nem akarok élni� Élet? Inkább afféle létezés� csak éppen nem vagyok képes meghalni. De te talán segíthetsz ezen. Éppen ezért akar maga mellé venni téged nagyurunk. �
- Ő is meg akar halni? �
- Nem� pont azt szeretné elérni, hogy ne tudj minket elpusztítani. Nem hagyná, hogy a képességeid kifejlődjenek. �
- Nekem nincs semmilyen képességem! Csak boldog akarok lenni! �
- Szóval� nem segítenél rajtam� nem segítenél rajtunk� -
- De�-
- Tudod mi nem akartunk ilyenek lenni. Minket csak megöltek, és szolgákká tettek. Csupán eszközök vagyunk� egyszerű játékok, talán katonák� -
- Mi történt veletek? �
- Gyere velem, és mindent megtudhatsz. �
- De hát� Sesshoumaru. �

- Csak támadsz, nem beszélsz. Hidegvér, és elszántság, ez tesz igazán jó harcossá� - nézett Sesshoumaru ellenfele vörösen izzó szemeibe két kardcsapás között.
- Nem érdemlem dicsérő szavaidat Sesshoumaru �dono� Tenshi mestere. �
- Ismerem a gazdádat, gondolom nem ő adott utasítást, a halandó elvivésére. �
- Valóban nem, őt nem érdekli ez a harc, a mi harcunk. �
- Akkor már csak egy valaki adhat ki ilyen parancsot� San� -
- Teljesen lényegtelen. Nekem csak annyit mondtak, hogy vigyük, és pusztítsunk el mindent, ami az utunkba áll. �
- De elvileg nem támadhattok mesterekre. �
- Abban a pillanatban, mikor eldobtad a gyűrűdet, a pecsétet, amivel irányítani tudtad volna Tenshit, megszűnt a védelmed, ellenünk. �
- Azért nem egészen. �
- Igen. Tenshi bolond, még így is engedelmeskedik neked. Talán nem is bánja, hogy összefutott veled� �

- A szavamat adom, hogy nem támadunk meg senkit közülük, amíg ők békén hagynak. �
- Ez nem ilyen egyszerű� soha nem hagynák, hogy magamra maradjak. Ezernyi veszély veselkedik mindenfelé, ha elmegyek veled, ti nem bántjátok őket, de lesz más� mindig van más. Ha mellettük maradok� ha mellette maradok, megpróbálom megvédeni� -
- Bölcsen szóltál, de olyan nincs, hogy megvédeni. Számára nem sok segítséget nyújtasz, ha harcra kerül a sor, mert tapasztalatlan vagy, és nem tudsz helyesen választani, mikor döntésre kerül a sor. Helyesen és gyorsan. Az angyalt osztották rád, éppen ezért vonzódsz ennyire gazdájához, és éppen ezért szenvedsz ennyit, most és fogsz a jövőben is. �
- Miféle gazdáról beszélsz? �
- O, látom Sesshoumaru � dono még az alapokat sem ismertette veled� Gyere, én mindent elmesélek neked� Az elejétől a végéig� -


FOLYTATÁS KÖVETKEZIK�